14 éves akadémistáink néhány nappal ezelőtt Kisvárdára tették át székhelyüket, hogy részt vegyenek a második alkalommal megrendezett Szomszédvár Kupán. A Kárpát-medencei Akadémiai Program keretében megrendezésre kerülő sporteseményen csak a helyszín volt Kisvárda, a szervező a Munkács FA volt. Nyolc csapat vett részt a tornán, a mieink az A csoportba kerültek, ahol a Munkács, a Dunaszerdahely és a Topolya korosztályos kiválóságaival kellett összemérniük erejüket.  A másik ágon a házigazdák, az Eszék, a Csíkszereda és a Kassa fiataljai csaptak össze. 

A mieink első mérkőzésüket az SC Topolya ellen vívták és Erdei Kristóf, Erdős Erik, Gulyás Hunor, valamint Mészáros Barnabás góljaival 4–3-ra nyertek. A második találkozón a Munkács FA következett. Nem bírt egymással a két csapat, a vége 1–1 lett, Mester Milán volt a gólfelelős. A csoport zárómeccsén a fiúk a DAC ellen léptek pályára. Kétség nem fért ahhoz, hogy ki a jobb, a 3–0-s végeredmény Erdős Erik, Gulyás Hunor és Jancsó Vazul találatával alakult ki. Csapatunk így döntőbe jutott, ahol a másik ág győztese, a Kisvárda volt az ellenfél. A mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult, miután Erdős Erik ismét eredményes volt, úgyhogy következtek a büntetőrúgások. Itt már nem volt szerencsénk, a házigazdák 5–4-re nyertek, mi pedig az ezüstéremnek örülhettünk.

Lednitzky András vezetőedző: "Szerdán volt egy bajnoki meccsünk, a srácok öt nap leforgása alatt lejátszottak öt találkozót, így komoly sorozatterhelésről beszélhetünk. A Szomszédvár Kupán 2x30 perces mérkőzéseket játszottunk, ami önmagában nem jelent kihívást, viszont a kisebb méretű pálya már komoly próbatétel, hiszen ilyenkor előtérbe kerülnek az egy-egy elleni párharcok. Nagyon keményen meg kellett küzdenünk azért, hogy jól jöjjünk ki a meccsekből. Ami a döntőt illeti, hóesésben, gyakorlatilag bokáig érő hóban játszottunk, emiatt folyamatos játék nem nagyon alakulhatott ki. Mindkét csapatnak egyszer volt szerencséje, ennek köszönhető az 1–1-es végeredmény. A büntetők előtt természetesen már letakarították a pályát, ott a hazaiak eggyel bizonyultak jobbnak. Mindent összevetve, a közösségünket, a csapatépítést szolgálta leginkább ez a seregszemle. Ilyenkor, az év vége felé igazából már nem tudunk sokmindent hozzátenni a játékosok fejlődéséhez. Egy ilyen nemzetközi tornán való helytállással elsősorban a küzdeni akarásban tudunk előre lépni."