NB III-as csapatunk az őszi idény második felére rendesen elkapta a fonalat. Magasföldiék október 8-a óta nem találtak legyőzőre, pár pont választja el őlket az Észak-Nyugati csoport élbolyától. A mester a következőképpen értékelte honlapunknak az elmúlt hónapok eseményeit: "Korábban is volt kapcsolatom azokkal a játékosokkal, akikkel most dolgozom, de amikor már vezetőedzőként kell összerakni a dolgokat egy csapat körül, az egy teljesen másfajta viszonyt feltételez. Természetesen mély víz volt, de nagyon örültem a kihívásnak, izgalmas feladatnak tartom a Puskás második csapatának irányítását. Egy kicsit sajnálom, hogy éppen most ért véget az őszi felvonás, hiszen az eredményeink egészen szépen alakultak, egy igen hosszú veretlenségii periódust produkáltunk. Kicsit döcögős volt a kezdet, de össze kellett rázódnunk, ki kellett alakítani a saját stílusunkat, hogy eredményesek tudjunk lenni. A kezdeti fázisban sok döntetlent játszottunk, többször is előfordult, hogy az utolsó pillanatokban csúszott ki a kezünkből a győzelem. Mentünk tovább, csiszolódtunk, egyre jobban össszeállt a társaság, a fiatalok is beilleszkedtek és megkezdtük a felzárkózást."

Vanczák Vilmos a vezetőedzői tapasztalatok mellett a legmagasabb szakmai képesítésre is szert tett, november végén ugyais többedmagával átvehette a pro-licence diplomát. "Természetesen büszke vagyok a pro-licence képesítésre, de szerintem az a legnagyobb iskola, amikor egy csapatot vezetsz és a hétköznapi dolgokat kell orvosolnod. Minden edzés egy komoly kihívás, a felkészülés, a meccselés, csupa olyan gyakorlati dolog, amit a papírtól függetlenül minden edzőnek meg kell tapasztalnia. Emberből vagyunk, mindannyian hibázunk, de ezekből is tanulunk, és előre lépünk, így érhető el a fejlődés. Egyébként a csapat is velem együtt fejlődött, sokkal érettebb játékot mutatott a szezon végén, mint az elején. Az első fordulókban még amolyan „őszinte” focit játszottunk, amit az ellenfelek kegyetlenül kihasználtak. Ebben nagyot léptünk előre, a védekezésünk összeállt, egyre jobban elkezdtek csordogálni a győzelmek is, és ebben rengeteg munka van." 

Vanczák Vilmos nem az a kispadon ücsörgő típus, állandóan ott van az oldalvonal mellett, néha az az érzése az embernek, hogy mindjárt befut a pályára. Ez nem is csoda,életkora alapján akár még aktív labdarúgó is lehetne. "A mérkőzéseket én szeretem megélni, nem csak nézőként, hanem a lehető legközelebb állva a játékosaimhoz. Ugyanúgy érzek belülről a kilencven perc alatt, mintha még mindig a pályán lennék, ebben persze az is benne van, hogy nem olyan régen raktam le a futballcipőt, de szerintem ez a korom előrehaladtával sem fog változni."

Második csapatunk mestere tisztában van a feladatokkal, és külföldön töltött éveinek tapasztalatait is igyekszik beépíteni a szakmai munkába, amelynek fókuszában a fiatalok beépítése és fejlesztése áll. "Teljesen átalakult a labdarúgás világa. Az persze jó, ha tehetséges egy játékos, de a felnőtt futballban ma már a fő hangsúly a fizikai kvalitásokon van. Erősnek és jó értelemben véve ütésállónak kell lenned, ha sikereket akarsz elérni. Ezt mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Hogy odaérhetünk-e tavasszal a dobogóra? Az eredményeink alapján most a középmezőnyben vagyunk, de ha képesek vagyunk állandósítani az utóbbi időben mutatott formánkat, akkor igen, képesnek érzem rá a fiúkat."