„Úgy indultunk neki az évnek, hogy mihamarabb azonosítsuk azokat a játékosokat, akik már megtanulták azt a képességet, hogy minden nap százszázalékosan eddzenek, s kiszűrjük azokat, akiknek segítenünk kell, hogy ezt a képességet elsajátítsák – mondja Laczkó Zsolt vezetőedző. – Többeknél láttuk, hogy megvan, képesek rá, a többiekkel pedig elkezdtünk dolgozni azon, hogy a lehető leggyorsabban megtanulják. A felnőttszint eléréséhez ugyanis ez a képesség elengedhetetlen. Így, az őszi szezon végén azt mondhatjuk, hogy ezek a játékosok is nagyot léptek előre.”

U17-es csapatunk vezetőedzője az idény másik fontos céljaként azt jelölte meg, hogy segítsenek kidomborítani az egyéni erősségeket, s meghatározzák a fejlesztési területeket: „A munkánk egyik legizgalmasabb része annak felfedezése, hogy hogyan tudunk együttműködni úgy, hogy lehetőség szerint mindenkinek kijöjjenek az erősségei. Az erősségeken alapuló játékra törekszünk. Így tud a kreativitásunk megnyilvánulni, és a játékos kiteljesedni. Ennek alapján alakítottuk ki a csapatot. Megvannak a színes egyéniségek, minden játékos másban jó, ettől különleges az egész.”

A mindennapos edzések után már a felkészülési időszakban jöttek az eredmények. „Nyáron megnyertük a csíkszeredai tornát – emlékszik vissza Laczkó Zsolt. – Együtt volt a csapat, már az elején összekovácsolódtunk, ami sokat számít. Elkezdődött aztán a bajnokság, egymást követték a mérkőzések, miközben az edzéseken nagyon sokat követeltünk. Arra törekedtünk, hogy a tréningeken túlterheljük a játékosokat, kényelmetlenebb legyen számukra az edzés, mint akár a mérkőzés. Nehéz edzésekkel készültünk, nem annyira fizikálisan, sokkal inkább olyan edzésgyakorlatokat találtunk ki, amelyek nehézségek elé állítják és folyamatos gondolkodásra, problémamegoldásra késztetik a fiúkat.”

„Ami miatt a legboldogabb vagyok, az az, hogy kialakult a saját játékstílusunk, amely a tradicionális magyar stílusra épül – teszi hozzá a szakember. – Ehhez kellettek a játékosok egyéni kvalitásai, de kellett az én személyiségem is, ahogyan a velem dolgozó stáb munkája is. A kollégáimnak nagyon sokat köszönhetek. Úgy gondolom, az edző is folyamatos útkeresésben van. Ki lehetek én? Mi az én stílusom? Örökké formálódunk. S azt hiszem, a játékosoknak és a stábtagoknak köszönhetően ebben az évben indultam el legjobban a saját edzői stílusom felé. S ahogyan a játékosok fejlődtek, általuk edzőként úgy fejlődtem én is – idén is rengeteget tanultam.”

Az U17-es fiúk nyolc győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel az első helyen zárták az őszt, ami azt jelenti, hogy tavasszal hat ponttal vághatnak neki a felsőházi rájátszásnak. „Ebben a korosztályban fontos, hogy megtanítsuk a fiúkat arra, hogyan nyerhetnek a hétvégén, ám itt a »hogyan« a lényeges – hangsúlyozza vezetőedzőnk. – Ugyanakkor fontos a győzelem is, ami voltaképp bizonyíték. Az edzéseken is arra törekszünk, hogy az egyes gyakorlatok során megtanítsuk nyerni a játékosokat. Olyan játékokat állítunk össze, amelyekben provokáljuk őket, jöjjön csak ki, ki akar győzni. Igazából a küzdés a lényeg, a játék iránti szenvedély, ami miatt az ember akár mínusz öt fokban vagy szakadó esőben is képes plusz energiát beletenni. Ebben is nagyot léptünk előre, s ennek is nagyon örülünk.”