Gondolom, az elmúlt szezon után nem lepett meg, hogy te lettél az NB I-es csapat legjobb akadémista játékosa…

– Azért nagyon örültem, amikor megtudtam, az elismerés klubon belül is sokat ér – remélem lesz még benne részem a jövőben is. Mindez csak rajtam múlik, egyszerű a recept: jól kell teljesítenem!

Ha csak a mostani szezont nézzük, tizenhét meccsed és hat gólod van, három a bajnokságban és három a kupában. Nevezhetjük sikertörténetnek az eddigi szereplésedet?

– Összességében örülök ezeknek a számoknak, de azért lehetne jobb is – bár csalódott nem vagyok, mindig a maximumra törekszem. Igazán akkor lennék boldog, ha tavasszal még többször be tudnék találni.

Tizenkilenc évesen közelítesz az ötven első osztályú bajnokihoz, ez ilyen idősen nem rossz szám…

– Büszke is vagyok, hogy ennyi lehetőséget kaptam, hiszen az én koromban sok játékos még mindig a bemutatkozásra vár. Remélem, a következő félszezonban szintén bizalmat szavaz a mester, és még nagyon sokszor magamra ölthetem a Puskás Akadémia mezét az NB I-ben.

Csatár vagy, akit elsősorban a góljai minősítenek. Azért a gólpasszoknak is tudsz örülni?

– Hogyne! Az is boldoggá tesz, ha helyzetbe tudom hozni a társakat, a lényeg az, hogy a csapat jól szerepeljen, hiszen az az első számú cél. Egyébként a kettő összefüggésben van egymással, ha az egész gárda jó formában van, akkor a támadóknak is jönnek a gólok és a gólpasszok.

Az előző szezonban, a ZTE elleni hazai bajnokin szerezted az első NB I-es találatodat. Hogyan emlékszel vissza azokra a pillanatokra?

– Null nullra álltunk, Artem Favorov a jobb szélről hozta befelé labdát, középre passzolt, nekem sikerült átvennem, és be tudtam kotorni – még a kapus is beleért. Nyilván hihetetlenül boldog voltam, hiszen az volt az első gólom, ugyan nem a legszebb, de átszakított egy gátat, és utána higgadtabban tudtam játszani.

Az őszi, Fradi elleni kupamérkőzésen a duplázás is összejött. Az volt az eddigi legjobb meccsed?

– Szerintem arra mindig emlékezni fogok, de a legutóbbi fordulóban a Mezőkövesd ellen is jól ment a játék. Aztán ott van a Debrecen ellen 3–1-re megnyert kupameccs, ahol az első percben az én gólommal szereztünk vezetést, de ha egyet kell választanom, akkor azt az Üllői úti találkozóra voksolnék.

Többen állítják rólad, hogy egy-két éven belül az NB I egyik meghatározó játékosa leszel. Mi kell ahhoz, hogy ez a jóslat beteljesüljön?

– Gyakorlatilag mindenben fejlődnöm kell, hiszen mindig a legtöbbre törekszem, nem tudom azt mondani, hogy bármiben tökéletes lennék, azt hiszem, ez ennyi idősen normális dolog. Ha valamit ki kell emelnem, akkor a fejjátékomat, illetve a védekezést említeném, talán ezeken a területeken van a legtöbb tanulnivalóm.

A meccseidet nézve látszik, hogy labda nélkül is jól mozogsz és nagyszerűen cselezel. Kik azok a bekkek az első osztályban, akik ellen mindent be kell vetni, hogy megverd őket?

– Sok jó védő van, így egyvalakit nagyon nehéz lenne kiemelni. A hátvédek általában magasak, erősek, szigorúak, de közülük is nagyon kemény ellenfél a ferencvárosi Sam Mmaee vagy az Újpestről mostanában távozott Milos Koszanovics.

Összességében milyen szájízzel gondolsz vissza a 2023-as évre?

– Mindenképpen pozitívak az érzéseim, hiszen tavaly szereztem meg az első gólomat a legmagasabb osztályban, tétmeccsen összesen tízszer találtam be, nagyon remélem, 2024-ben még többször leszek eredményes.