Már nagyjából fél éve futballozol nálunk, hogyan értékeled az eltelt időszakot?

– Összességében elmondhatom, hogy az első félszezonom megfelelt a várakozásaimnak, jól érzem magam Magyarországon, mind a pályán, mind a magánéletben. Körülbelül két-két és fél hónapra volt szükségem ahhoz, hogy eljussak a magamtól elvárt szintre, de először játszom külföldön, így várható volt, hogy időbe fog telni a beilleszkedés. Meg kellett értenem, hogyan játszanak, mit akarnak a társaim, bele kellett simulnom a csapat stílusába és a játékrendszerébe. Más errefelé a futball, másmilyenek az edzések, és a pályán kívüli élet sem hasonlít a Svájcban megszokotthoz. Ennek megfelelően a kezdeti időszak nem volt könnyű, de aztán meg tudtam mutatni, mire is vagyok képes. Az utolsó hónapom kifejezetten jól sikerült, sok lehetőséget kaptam, novemberben és decemberben már minden bajnokit végigjátszottam. Úgy érzem, a téli felkészülés is rendben volt, úgyhogy nagyon várom, hogy a tavasszal is bizonyíthassak.

Melyek az alapvető különbségek a magyar és a svájci futball, illetve a két bajnokság között?

– A svájci futball filozófiáját, felfogását tekintve közelebb áll a német labdarúgáshoz: rengeteget kell futni, letámadni. Nagyon sok fiatal játékos nyargalászik a pályákon, míg itt, Magyarországon sokkal taktikusabb a játék, tapasztaltabbak, fizikálisan erősebbek a labdarúgók, nagy szerepet kapnak például az olyan részletek, mint például a pontrúgások. Svájcban nagyon támadó szellemű a foci, sok gól esik, már csak azért is, mert a fiatalok tapasztalatlanságukból kifolyólag sok hibát vétenek.

Jön a tavaszi szezon első mérkőzése, amelyet a listavezető Pakssal ütközünk meg, ráadásul idegenben. Mire számíthatunk a tolnai zöldekkel vívott összecsapáson?

– Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük: nagyon nehéz meccs vár ránk, hiszen az ellenfél nem a lottón nyerte az őszi elsőséget. Ugyanakkor azt gondolom, nekünk jobb futballistáink vannak, így, ha akaratban, küzdeni tudásban sikerül felvennünk velük a harcot, akkor érvényre juttathatjuk a képességeinket és megnyerjük a találkozót.

A Pakssal vívott csatákon az utóbbi időben csak elvétve született döntetlen, általában sok gól esik, és az is jellemző, hogy az egyik vagy a másik csapat fölényes sikert arat. Most is valami hasonlóra számítasz?

– Igen, és reményeim szerint most mi nevetünk a végén. A januári edzőmeccseinken remek játékerőt képviselő csapatok ellen játszottunk, úgyhogy készen állunk megméretésre. Várhatóan sok lesz a fizikai párharc, s noha jómagam jobban kedvelem az olyan meccseket, ahol sokat van nálunk a labda, és folyamatos a játék, ám ha kell, szívesen megyek „háborúba” is, számomra ez sem jelent problémát. Remélem, látványos, élvezetes összecsapás lesz, de ha harc, hát legyen harc!