Csaknem nyolc év után milyen tervekkel tértél vissza hozzánk?

Komoly tervekkel, szeretnék fokozatosan beépülni az együttesbe, és meghatározó játékossá válni. Tisztában vagyok vele, hogy egy kis időre szükségem lesz ahhoz, hogy hozzászokjak a Puskás játékához, de szeretném minél előbb felvenni a ritmust, beverekedni magam a kezdőcsapatba, és jó játékkal segíteni az együttest.

Két meccsen vagyunk túl a tavaszi szezonban, sajnos egyik sem a mi szánk íze szerint alakult. Kívülről úgy tűnt, hogy Pakson sem játszottunk rosszabbul az ellenfélnél, a ZTE ellen pedig végképp nem…

– Én is úgy érzem, hogy a játék képével nem volt probléma, a legnagyobb hiányosságot abban láttam, hogy a kapu előtt nem hoztunk jó döntéséket. Ha ezen tudunk változtatni, higgadtabbak leszünk, a labda is befelé pattan, nem pedig kifelé, akkor nem lesz gondunk a következő mérkőzéseken.

Nem indult jól az év, de keseregni nincs időnk, itt a következő meccs, mégpedig Kisvárdán. Milyen érzésekkel készülsz a találkozóra?

– Az igazat megvallva, nem igazán tudom, mire számítsak a várdaiaktól. A téli szünetben erősítettek, biztos vagyok benne, hogy minőségben jobbak lettek, új edzővel, négyvédős rendszerrel próbálkoznak. Az viszont biztos, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen kieső helyen állnak, számukra minden mérkőzés szó szerint élet-halál küzdelem. Sűrű a heti programunk, de természetesen az ő játékukat is kielemeztük, és felkészülten megyünk a csatába.

Nemcsak az ellenfélnek van égető szüksége a három pontra, mi is győzelmi kényszerben lépünk pályára. Mi lehet a siker receptje?

– Ha sikerülne nyernünk Kisvárdán, az mindenképpen szépségtapasz lenne, és meg is érdemelnénk a győzelmet, mert kissé igazságtalan a sorstól, hogy két vereséget szenvedtünk úgy, hogy egyik mérkőzésen sem játszottunk rosszul. Nyilván játékban is van javítanivalónk, de amint említettem, leginkább a támadások befejezésénél kell észnél lennünk, ha ebben sikerül előrelépnünk, annak meg is lesz az eredménye.