Hat gól és öt gólpassz áll a neved mellett a szezonban. Elégedett vagy az eddigi terméssel?

– Nem igazán, mert úgy érzem, ennél is több van bennem, sokkal több helyzetet ki kellett volna használnom. Persze nem csak ebben lehetnék jobb, a játék sem ment mindig úgy, ahogyan szerettem volna. De mindez nem azt jelenti, hogy el lennék keseredve, hiszen pár mérkőzésünk még hátravan, s ha ezeken a tőlünk elvárható szinten teljesítünk, elérhetjük a célunkat, és én is betalálhatok még néhányszor.

Azért a klubvezetés nem elégedetlen veled, amit az is jelez, hogy nemrégiben új szerződést írhattál alá. Részedről mi volt a fő érv amellett, hogy hosszabbíts?

– Az az igazság, hogy már lassan két éve vagyok itt, és nagyon megszerettem ezt a klubot. Így aztán nem volt nehéz a döntés, úgy éreztem, van még bennem annyi, hogy segíteni tudjak a csapatnak. Örvendetes, hogy ezt az illetékesek is így gondolták, és amikor felajánlották a hosszabbítást, egy percig sem hezitáltam, hiszen minek álljon tovább az ember onnan, ahol jól érzi magát?

Kétségtelen, hogy letetted a névjegyedet a magyar futballban, a televízóban például a szakértők és kommentátorok részéről több ízben is elhangzott már, hogy a védők számára te vagy az egyik legkellemetlenebb ellenfél a magyar első osztályban. Igazuk van azoknak, akik ezt állítják?

– Nem tudom, erre mit feleljek… (Nevet.) Mindenesetre azok számára, akik nem ismernek, elárulom, hogy a magánéletben nagyon kedélyes, nyugodt, laza srác vagyok... A pályán persze más a helyzet, ott nem ismerek pardont. Szeretem a kihívásokat, és minél nagyobb a kihívás, számomra annál élvezetesebb az adott mérkőzés. Imádok nyerni, és mindig mindent elkövetek azért, hogy mi jöjjünk le győztesen a pályáról, úgyhogy, ha nem haragszol, a „kellemetlen” szót bóknak veszem. Egyébként, amikor Szlovéniában játszottam, ott is hasonlóak voltak a visszajelzések, úgyhogy nem lepett meg, hogy így vélekednek rólam.

Legközelebb a kecskemétiek hátsó sorának életét keserítheted meg. Mit vársz attól az összecsapástól?

– Leginkább azt, hogy három ponttal térünk haza. Minőségi csapatunk van, ezt párszor már bebizonyítottuk, remélem, ez most is sikerül. Biztos vagyok benne, hogy a kecskeméti túra nem lesz kéjutazás, ellenfelünk nagyon erős odahaza, de ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, nyernünk kell.

Hét forduló van hátra a bajnokságból, hat pontra vagyunk a dobogótól. Sikerülhet odaérnünk a harmadik helyre?

– Hiszek a csapatban, hiszek benne, hogy hatpontos hátrányból is felkapaszkodhatunk a nemzetközi kupaszereplést érő pozícióba, de akkor már nem nagyon fér bele a botlás. Ha Kecskeméten nyernénk, azzal jó alapot teremthetnénk egy sikeres hosszú hajrához.

A lila-fehérekkel vívott legutóbbi találkozót 3–0-ra nyertük, akkor te szerezted a vezető találatunkat. Most is jön a Colley-gól?

– Miért ne jöhetne? Szinte minden mérkőzésen helyzetbe kerülök, csak rajtam áll, hogy kihasználom-e a lehetőségeket. Ám nem ez a lényeg, ha a csapat győz, nem érdekel, hogy betalálok-e vagy sem, ugyanúgy tudok annak örülni, ha mások szerzik a gólokat.

Azért csak nem lennél elkeseredve, ha a te találatod döntené el az összecsapást?

– Mit mondjak, egyáltalán nem…