Bár az akadémia régebb óta létezik a Puskás Akadémia FC-nél, az NB I-es csapat mégiscsak a klub zászlóshajója, illendő velük kezdeni a számadást…

Rendkívül nagy öröm számomra, hogy bronzérmet tudtunk szerezni az OTP Bank Ligában, úgy érzem, teljes mértékben rászolgáltunk arra, hogy dobogós helyen végezzünk és ezáltal kivívjuk a nemzetközi szereplést. Tavaly, ha csak egyetlen ponttal is, de lemaradtunk a Debrecen mögött, így aztán nagyon ki volt éhezve a csapat a sikerélményre. Az egész éves teljesítményt és a mutatott játékot nézve azt mondhatom, remekül játszottunk az egész szezonban, rengeteg nagyon jó mérkőzésünk volt, még akkor is, ha nem mindig használtuk ki a gólszerzési lehetőségeinket, s emiatt pontokat hullajtottunk.

Ősszel és a tavaszi szezon legelején nem jöttek úgy az eredmények, ahogy szerettük volna, a hajrában viszont valósággal hengereltünk. Ennek alapján bonthatjuk két részre a szezont?

Azért nem tenném ezt, mert akár ősszel, akár a tavaszi szezon első felében játékban rendben voltunk, annyi a különbség, hogy a bajnokság végén már berugdostuk a helyzeteinket, tökéletesen összeállt a kép, és nagyon koncentráltan játszott az egész csapat.

Ezt kétségkívül alátámasztja, hogy klubrekordot jelentő hatvan gólt szereztünk az NB I-ben, s a plusz huszonötös gólkülönbség is új csúcs…

Épp mondani akartam, hogy a végére annyira hatékony lett a támadójátékunk, hogy új rekordokat állítottunk fel, így aztán egyenes út vezetett ahhoz, hogy a végén felállhassunk a pódiumra. Ezen kívül a legfontosabb, hogy ismét öt fiatal labdarúgónk tudott debütálni az NB I-es csapatunkban, s közülük Pécsi Árminnak kulcsszerepe volt a tavaszi menetelésben. De rajta kívül Markgráf Ákost is meg kell említenem, aki szintén jócskán kapott játékperceket, valamint a szintén 2005-ös és szintén rendkívül tehetséges Vékony Bence is megkapta a lehetőséget, csakúgy, mint Pál Barna és Mondovics Kevin, akik 2007-ben látták meg a napvilágot. Továbbra is szeretnénk ezt az utat járni, mert a fiatalok beépítése legalább annyira fontos, mint a fentebb említett rekordok. Azaz reményeink szerint a következő szezonban újabb ifjú játékosok mutatkozhatnak be, és arra is figyelni fogunk, hogy a már debütáltaknak is töretlen legyen a fejlődése. Mindemellett arról is meg kell emlékeznünk, a gárda tagjai – Hornyák Zsoltot és a szakmai stábot is ideértve – nagyszerű közösséget alkotnak, remek munkát végeztek az egész idényben – ez is nagyban hozzájárult, hogy a bajnokság végére ilyen pazar formába lendült az együttes.

Nemcsak a fiúk, a lányok is a dobogóért harcoltak, bár nekik végül nem lett meg a bronz. Hogyan értékeled a hölgyek teljesítményét?

Az utánpótlással kezdeném: csapataink jól szerepeltek a bajnokságban, kiválóan működik a felfelé áramoltatás, így az NB I-ben is sok a fiatal, még ifista korú lány, akikre már komoly szerep hárul. Ami az NB I-es gárdánkat illeti, ugyanúgy negyedikek lettek, mint tavaly, de ők is több pontot gyűjtöttek, mint az azt megelőző évadban – ez is mutatja, hogy fejlődik az együttes. Az MTK-val szemben ugyan a múlz évben és az idén is alulmaradtunk a bronzcsatában, de azon dolgozunk, hogy a következő idényben ez megváltozzon.

Gondolom, nem vagy boldogtalan a férfi utánpótlásban megszerzett három bajnoki cím miatt sem…

Nem bizony, és azt se felejtsük el, hogy az U15-ösök a harmadik helyen végeztek, és az U16-osok is csak hajszállal csúsztak le a dobogóról… Elmondhatjuk, hogy jól teljesítettek az akadémiai fiúcsapataink, és itt nem csak az imént felsorolt érmekre gondolok, hanem a képzésre, a tavaly nyár óta elvégzett szakmai munkára, amelynek egyenes következményei az említett sikerek. Hangsúlyozom: nagyon örülünk a sikereknek, mert ezek tükrözik az befektetett munkát, de leginkább a játékosok egyéni fejlődését tartjuk szem előtt, azt, hogy játéktudásban milyen magas szintre jutnak az akadémiai évek során. Ha pedig a tehetséges játékosokkal jó szakemberek foglalkoznak, az ahhoz fog vezetni, hogy csapataink a bajnokságban is nagyszerűen megállják a helyüket, és ebben az évben ez így is történt. Itt ki kell emelnem, hogy a különböző korosztályoknál óriási hangsúlyt fektetünk az egyéni képességek fejlesztésére, és látjuk a sok nemzetközi meccsen és tornán való részvétel pozitív hozadékát is. A Puskás–Suzuki-kupán például jó mérkőzéseket játszottunk és jól futballoztunk, ráadásul az eddigi talán legerősebb mezőnyben. A torna mind minőségben, mind intenzitásban rendkívül magas színvonalú volt, így a negyedik hellyel sem lehetünk elégedetlenek, főleg mivel egy kicsivel több szerencsével dobogósok, sőt döntősök is lehettünk volna.

Az összkép tehát jól mutat?

Így van, elégedett vagyok, de nem dőlünk hátra, dolgozunk tovább, hogy még jobbak legyünk!