Önszerveződő csapatként

Tizenhat győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel – összesen ötven pontot gyűjtve – megszerezte a bajnoki címet, avagy a korosztályában Magyarország legjobbja lett a Puskás Akadémia Laczkó Zsolt vezette U17-es csapata. „A legnagyobb siker számomra az, hogy a napi munka során a játékosok folyamatosan fejlődtek, s a futball minden szegmensében egyénileg mindannyian előreléptek – kezdte az idény összegzését bajnokcsapatunk vezetőedzője. – A szezon végére már önbizalommal, bátran játszottak, amikor náluk volt a labda, de nemcsak a támadásban, hanem a védekezésben is szintet léptek. Ebben az idényben nagy utat tettünk meg, amelynek minden percét élveztük. Mi, edzők is sokat tanultunk a játékosoktól, akik idővel átvették a gondolkodásunkat, megértették a játékunkat, s interaktív öltözői légkört kialakítva lassanként ők maguk álltak elő ötletekkel. Önszerveződő csapat lettünk, amelynek a tagjai többet kommunikálnak egymással, s könnyebben oldanak meg problémákat a pályán. Ezt látva nagy erőt látok abban, hogy interaktív legyen az oktatás.”

Belső erővel

Ám a fiúk nem csupán a játékelméletben és a gyakorlatban fejlődtek, hanem a mentalitásban is erősödtek: „Végig nagyon motiváltak voltak, megvolt bennük a kellő belső erő, akarat, küzdőszellem. Viszonylag gyorsan kialakultak a szerepek, egyénileg mindenki hozzátette a csapat játékához a magáét, mi pedig hagytuk, hogy előbújjon a játékosokból az, ami bennük rejlik. Jó közösség alakult ki, ami nagyon fontos, elvégre egy csapatjáték esetében a közösségnek van a legnagyobb ereje. A játékosok is megértették, hogy ők maguk is csak akkor fejlődhetnek igazán egyénileg, ha jó a csapat és jó a játék.”

Munka és eredményesség

A Laczkó-féle gondolatiság igazát, az általa képviselt stílus létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csapata megnyerte a bajnokságot. „Igenis fontos az eredmény – vallja. – Ahogy jöttek a sikerek, a csapat is egyre inkább erőre kapott, a sikerek hatására is fejlődtek a játékosok, vagyis visszahatott a játékukra az eredményesség, hiszen pozitívabb volt a légkör. A srácok munkájának a következménye a bajnoki cím. Jó, hogy megtapasztalhatták: a befektetett kemény munkának van eredménye. Ebből a tapasztalatból építkezhetnek a jövőben is. Egy bajnoki cím olyasmi, amit az ember soha nem felejt el. Kellenek az ilyen élmények. Nem volt könnyű megnyerni a bajnokságot, hiszen számos jó csapat ellen játszottunk. De ez már múlt idő. Azt kell nézni, hogy mi az, amit ebből az évből a játékosok továbbvihetnek magukkal.”

A nemzetközi porondon

Impulzusokból jócskán kijutott az U17-es fiúknak, akik megmutathatták magukat a nemzetközi színtéren is. Az őszi idény kezdetén kiütéssel nyerték meg a székelyföldi Amigo Kupát, a döntőben öt góllal múlva felül a házigazda FK Csíkszereda csapatát. A tavaszi szezon elején 2–1-re győzték le az olasz rekordbajnok Juventust a hagyományos torinói túra során. Mindkét győzelem történelmi volt, hiszen sem az erdélyi tornán, sem pedig a Juvénál tett látogatások során nem volt még példa arra, hogy nyerjen a Puskás. Ám csapatunkra még egy komoly megmérettetés várt. Akadémiánk európai hírűvé vált U17-es viadalán, a sorban a 16. Puskás–Suzuki-kupán valósággá vált a korábban sokszor ismételt mondat: együttesünk minden idők legerősebb mezőnyében találta magát. Akárcsak legutóbb, ezúttal is a negyedik helyen zártunk a tornán, de a legörömtelibb, hogy – a szurkolók számára is élvezetes játékot nyújtva – olyan csapatokkal szemben bizonyultunk méltó ellenfélnek, mint a Genk, a Rangers és a Real Madrid, a bronzcsatában pedig csupán a büntetőpárbajban maradtunk alul a Juventus ellen.

Hogy megőrizzük az értékeket

„A sztárcsapatok, kiemelkedő klubok elleni nemzetközi találkozókon, a különféle stílusok csatájában pontosan azt játékot szerettük volna a pályára vinni, mint amit a magyar mezőnyben is játszottunk – fogalmaz Laczkó Zsolt. – Játékosaink a hazai és a nemzetközi színtéren is megmutathatták a kvalitásaikat, s ami a legfontosabb: bátrak voltak. Igyekeztem erősíteni bennük azt a meggyőződést, hogy a magyar játékos is van olyan jó, mint a külföldi, van benne lehetőség, higgyék csak el, hogy egyenrangú ellenfelek, sőt akár jobbak lehetnek. Ezek a srácok bizonyították, hogy rengeteg érték van bennük, s többük előtt szép jövő állhat. Csak a lehetőséget kell megadni nekik, hogy megmutassák, mit tudnak, bízni kell bennük, és persze folyamatosan foglalkozni kell velük. Szomorú leszek, ha a most jól teljesítő játékosoknak a jövőben nem használják ki a tudását. Vigyáznunk kell az értékeinkre. Bizalomra és szeretetre van szükség, különben a legnagyobb tehetség sem tud jól játszani. Következetes munkával megmenthetők az értékeink.”