Minthogy tavaly Sinka Napsugáré lett az elismerés, zsinórban a második vagy, aki a Puskás Akadémia növendékei közül kiérdemelte az év felfedezettje címet. Mit üzen számodra ez a díj?

– Az, hogy másodjára is egy puskásost díjaztak, mutatja, hogy milyen remek képzést kapunk az akadémián. Nagyon hálás vagyok ezért az elismerésért, büszke vagyok rá, mert azt üzeni számomra, hogy a nap mint nap elvégzett kemény munka előbb-utóbb kifizetődik majd. Köszönettel tartozom az edzőnek és a csapatnak is, mert mindig támogattak, megkaptam a lehetőséget, hogy bizonyítsak. Hogy miért éppen én lettem az év felfedezettje? Talán azért, mert kitartó vagyok, soha nem adom fel, egy pillanatra sem állok meg, azon dolgozom, hogy egyre jobb legyek. Ez a díj egy visszajelzés, hogy jó úton járok.

Hogyan írnád le a 2023/2024-es szezonodat?

– Ősszel, a szezon elején nagyon jól ment a játék, be is kerültem a kezdőbe, ám tavasszal nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, nem kaptam annyi játéklehetőséget, így mélypontra kerültem. Amellett, hogy még többet dolgoztam, azon gondolkodtam, miben kellene fejlődnöm, hogy visszaverekedjem magam a legjobbak közé. Csereként szinte minden meccsen beálltam, s azon voltam, hogy megmutassam: valóban a kezdőben van a helyem. Az egyik mérkőzésen aztán megkaptam a lehetőséget, s onnantól újból a tizenegyben szerepelhetek. Úgy érzem, az egész szezon során jól teljesítettem, s mind taktikailag, mint technikailag rengeteget fejlődtem. Épp úgy, ahogy mentálisan is. A kezdőből való kiszorulás krízisét megtapasztalva már tudom, hogyan kell a mélyből kijönni. Visszatekintve azt mondhatom: jó szezont zártam.

Örök kérdés egy lány esetében: mégis hogyan vetődtél a futballpálya közelébe?

– Egyszer odatévedtem a bátyám futballedzésére, csak néztem, ahogy játszanak, s odahaza anyának azt mondtam: én is focizni akarok. Megpróbált lebeszélni róla, mondván, fiús, durva sport, de azért nem tartott vissza. Gondolta, egy idő után úgyis feladom. Nem így lett. Ötéves korom óta futballozom.

2019 óta nevelkedsz a Puskás Akadémián. Hogyan kerültél hozzánk?

– Mindig fiúkkal edzettem, volt, hogy idősebb korosztályban – a fejlődésem szempontjából ez nagyon fontos volt. Egyszer egy tornán szerepeltünk, ahol találkoztam Nagy Lilivel, s megtudtam, hogy a Puskás Akadémián játszik. Később felkerestem az akadémiát, ahol elmondták, hogy már hallottak rólam, próbajátékra hívtak, s megálltam a helyemet.

Hogyan találtál rá a posztodra?

– Védőként kezdtem, majd védekező középpályás, aztán támadó középpályás lettem, most pedig belső középpályásként szerepelek. Szeretem ezt a posztot, egyáltalán: a középpályát, mert sokat van ott a labda, és nagyon szeretek a labdával játszani. Szeretek forgatni, indítani, belátom az egész pályát, a széleket is, előre is, hátra is játszom. Összetett poszt az enyém.

Tizenöt évesen mutatkoztál be a felnőttek között. Milyen volt az első NB I-es pályára lépésed?

– A 2022/2023-as évad első mérkőzésén történt. A Fradi ellen játszottunk. Igazából hirtelen jött a lehetőség, nem számítottam rá, hogy azon a meccsen máris beállhatok, persze örültem volna, de nem voltak túlzott elvárásaim. A 39. percben kiállították Nagy Lilit, én a félidőben kaptam szerepet. Jól ment a játék. Mostanra pedig már közel negyven NB I-es meccsem van. Örülök, hogy az edző bízik bennem. Büszke vagyok magamra, hogy ilyen fiatalon is számítanak rám. Az első csapatnál rengeteget fejlődtem, önállóságot tanultam, ugyanakkor erős, megtartó közösségben lehetek.

Hogyan jellemeznéd magad játékosként?

– Úgy gondolom, megfelelő a mentalitásom, a pályán erőszakos vagyok, magabiztos, bátor. Jól látok a játéktéren, rengeteget futok, szeretek is futni, s technikásnak is mondanám magam. Ezeket a kvalitásokat igyekszem a válogatottban is kamatoztatni. Büszke vagyok arra, hogy a korosztályos nemzeti csapat tagja lehetek, s hogy a nagyobbaknál szerepelhetek. Számomra ez óriási lehetőség, hogy még többet fejlődjek. Ám a legnagyobb álom természetesen az A válogatott.

Vannak példaképeid?

– Akire a leginkább felnézek, az Szoboszlai Dominik. Nagyon szeretem a játékát. De kedvelem Jamal Musiala stílusát is. Kecskemét szülöttjeként a helyi futball alakulását is figyelem, s a Kecskeméti TE egykori játékosai közül nagyon inspirál Szuhodovszki Soma. A női futballt nem követem, nem szeretem kívülről nézni a női focit, belülről egész más. Megélni szeretem.

Mit ad neked a labdarúgás?

– Szeretem, ahogy elönt a pályán az adrenalin, s hogy bármi történjék is, ott nincs semmi, csak a labda és én. A labdarúgás az életem. Ha nem lenne, nem is tudom, mit csinálnék.

Hogyan kell elképzelnünk Szarvas Sárit a hétköznapokban?

– Az edzéseken túl iskolában vagyok, tanulok. Odafigyelek a regenerációra. A legszívesebben a főzéssel kapcsolódom ki. Nagyon szeretek főzni. Van, hogy kimegyünk a lányokkal a boltba, bevásárolunk, s a kollégiumban összeütök nekik valamit. Legutóbb nyárindító lecsót készítettem. És hát a foci mellett jöhet bármi, ami sport – biciklizni kimondottan szeretek.