Hogy vagy? Milyen fizikai és lelki állapotban tértél vissza a Puskásba a válogatottból?

Köszönöm, jól vagyok, kipihenten érkeztem az edzőtáborba. Hornyák Zsolt vezetőedzőtől kaptam egy kis szabadságot, miután hazaértem az Eb-ről, így egy hetet Horvátországban töltöttem a családommal. Már ott sem bírtam ki edzés nélkül, a feleségemmel néhányszor elmentem konditerembe, és különböző erősítő gyakorlatokat végeztem a nyaralás alatt. Mindig ilyen voltam, nálam a pihenés aktívan telik, engem ez tölt fel igazán. Úgy érzem, remek állapotban vagyok, hiszen a válogatottal folyamatosan edzésben voltam, és annak ellenére, hogy kevés lehetőséghez jutottam az Európa-bajnokságon, megvolt a terhelés is. A Puskás első csapatánál hasonlóan családias a légkör, mint a nemzeti együttesnél. Örülök, hogy újra együtt dolgozhatok a társakkal az edzéseken.

Néhány gondolat erejéig térjünk vissza az Európa-bajnokságra. Össze tudnád foglalni, hogy milyen volt megtapasztalni az Eb atmoszféráját, vagy ez leírhatatlan?

Hatalmas öröm, hogy ott tudtam lenni Németországban a magyar válogatottal, felejthetetlen élmény. Csalódott vagyok, hogy nem jött össze a továbbjutás a csoportból, és természetesen szerettem volna többet játszani, de pozitívan állok a dolgokhoz, és arra fókuszálok, hogy kétszer pályára tudtam lépni egy Európa-bajnokságon. Ezt nem sokan mondhatják el magukról, sőt, én vagyok az első lovasberényi, aki Eb-n szerepelt, nagyon büszke rám a családom, a barátaim és a klubom is. Azt már korábban megtapasztaltam, milyen, amikor egy egész ország a magyar válogatott mellett áll, de ez az Eb-n hatványozottan így volt. Elképesztő, hogy mekkora támogatást kaptunk a szurkolóinktól nem csak a mérkőzéseken, hanem akár a nyilvános edzéseken is. A tréning vége után még legalább egy órát ott maradtunk a drukkerekkel, aláírásokat osztogattunk, közös fényképek készültek, fantasztikus volt. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ezt átélhettem.

Azon a két mérkőzésen, amelyeken csereként pályára léptél, hogy érzed, kihoztad magadból a maximumot?

Azt hiszem, igen. A Németország elleni találkozón többnyire csak védekeztünk, amikor pályán voltam, a skótok elleni összecsapás azonban már sokkal jobb volt, és főképp cserejátékosok döntötték el a mérkőzést, nekem is akadt lehetőségem az ellenfél kapuja előtt. Összeségében úgy érzem, jól szálltam be, és Marco Rossi szövetségi kapitány is azt mondta, hogy elégedett a teljesítményemmel.

Egy évvel ezelőtt, amikor itt voltunk Bad Zellben, külön edzettél, és azon dolgoztál, hogy minél hamarabb vissza tudj térni a sérülésed után. Elképesztő, hogy mennyi minden történt veled azóta, hiszen a válogatottal kijutottál az Európa-bajnokságra, klubcsapatodban pedig pályafutásod eddigi legeredményesebb szezonját produkáltad. Mi kell ahhoz, hogy a következő idény is hasonlóan sikeres legyen?

Amikor megérkeztem ide szombaton, rögtön bevillant néhány kép a tavalyi edzőtáborból, ahogy Purger Szilárd rehabilitációs edzővel a visszatérésemen dolgoztunk. Ezek többnyire pozitív emlékek, hiszen úgy érzem, azzal a munkával sikerült megalapozni az egész idényemet. Nagyon örülök, hogy ilyen eredményes szezonon vagyok túl, és most azért dolgozom minden nap, hogy a következő évad is legalább ilyen sikeres legyen. A legfontosabb, hogy soha nem szabad megelégedni, mindig van hova fejlődni.

Akkor kislányod, Zara készül már apukájának új gólörömökkel?

Persze! Az előző szezon hajrájában Zarus nem győzte gyártani a koreográfiákat, az elmúlt néhány hét során viszont volt lehetősége újakat kitalálni. Az Eb előtti utolsó felkészülési meccsen Izrael ellen centiken múlt, hogy újabb találatot ünnepelhessek, ott már az volt bennem, hogy kirohanok, és következik egy újabb Zara által megkoreografált gólöröm, remélem, azt most itt, az edzőtáborban fel tudom majd használni – akár már a St. Pölten elleni találkozón.

Ahogyan azt már megszokhattuk, idén is több fiatal akadémista csatlakozott az első csapat keretéhez, hogy az edzőtáborban bizonyítsanak Hornyák mesternek. Mit gondolsz, milyen minőséget képviselnek az ifjú tehetségek? Illetve érzed rajtuk, hogy példaképként tekintenek rád?

Mióta megérkeztem, többször beszélgettem velük, sokat kérdeztek a válogatottról és az Eb-ről, illetve azt is tapasztaltam az étkezéseknél, hogy figyelik, mit eszem, hogyan táplálkozom, az edzéseken is szemmel tartanak, próbálnak követni. Remek a kapcsolatom a fiatalokkal, és örülök, hogy itt vannak. Ha elvégzik a kellő mennyiségű munkát, kiváló játékosok lehetnek. Látom rajtuk az elszántságot, hogy szeretnék beverekedni magukat az első csapatba.

Az ifjú Nagy Zsoltnak kik voltak azok a csapattársai a Puskásban vagy akár a válogatottban, akiket leginkább figyelt az edzéseken és a pályán kívül?

Amikor az első csapathoz kerültem, szerencsére jó néhány olyan rutinos labdarúgó szerepelt a keretben, akiktől volt lehetőségem ellesni dolgokat. Említhetem Polonkai Attilát, mindkét Tóth Balázst vagy Lencse Lászlót is, ami pedig a nemzeti együttest illeti, számomra Szalai Ádám volt az elsőszámú példakép, amikor odakerültem.