Bár a kinti 3–3 után továbbra is a Fiorentinát tekintették a párharc esélyesének, a bravúrnak köszönhetően hatalmas lehetőség kapujában álltak a mieink: együttesünk története során először juthatott fel egy európai kupasorozat főtáblájára. A találkozó előtt Hornyák Zsolt módosítani kényszerült firenzei kezdőcsapatán , Brandon Ormonde-Ottewill ugyanis fájós bokája miatt nem tudta vállalni a játékot, így Nagy Zsolt került a balhátvéd pozíciójába, a támadósorba pedig Jonathan Levit jelölte mesterünk. A vendégeknél Raffaele Palladino az olaszországinál „combosabb” kezdőt rakott össze, amely inkább hajazott a Firenzében a második félidőben látott Fiorentinára, helyet kapott tudniillik benne Dodo, Szofjan Amrabat, Jonathan Ikoné és Moise Kean is, de a csapatkapitány Cristiano Biraghi és a  marokkói középpályás, Amir Richardson is ott toporgott a kezdőrúgásnál.

Mégsem ugrottak nekünk lilák, kivéve Lucas Martínez Quartát, aki az 5. percben kis híján lerúgta Jakov Puljic fejét a firenzei tizenhatos előtt – Ricardo Nobre játékvezető nemhogy sárga lapra, még szabadrúgásra sem tartotta érdemesnek a finomkodónak a legnagyobb jóindulattal sem mondható megmozdulást. Kisvártatva aztán csak befújt nekünk egy „szabit” a luzitán, amelyből Puljic a sorfalat találta el, majd Levi szerelését követően a horvát csatár Jakub Plseket hozta helyzetbe, aki viszont nem találta el jól a labdát, így David De Gea védeni tudott. Ahogy az várható volt, taljánoknál volt többet a labda, de továbbra is komótosan szövögették támadásaikat, s továbbra sem ízlett nekik a mieink okosan adagolt letámadása, így mondhatjuk, hogy több mint egyenrangú partnerei voltunk a legutóbbi két Konferencialiga-sorozat döntősének. A 40. percben például csak egy nagy De Gea-védés mentette meg az itálaiaikat attól, hogy hátrányba kerüljenek: Urho Nissilä jobbról pazarul passzolt keresztbe a kapu előtt, a hosszú saroknál Puljic érkezett, ám a rövidre mozduló spanyol kapusba lőtt.

Ahogy végződött az első játékrész, úgy kezdődött a második: a 49. percben Nissilä szabadrúgására az első meccsen a harmadik gólunkat szerző Wojciech Golla emelkedett, de fájdalom, a lengyel bekk kobakjáról ezúttal nem a hálóba, hanem a kapufára vágódott a labda. Három minutummal később Levi adott be balról, Puljic beleért, majd Plsek érkezett, ám az ő fejesét is a léc hárította – ezúttal De Gea közreműködésével. Több mint ötven percet kellett várni a lilák első kapura lövésére, de Pécsi Árminnak nem okozott különösebb gondot, hogy hárítsa Riccardo Sottil lövését. Aztán ahogy ennyi kimaradt helyzet esetén lenni szokott, a semmiből megszerezte a vezetést a vendégcsapat: az 59. percben az addig láthatatlan embert játszó Moise Kean nyert párharcot Golla ellen, és a behátráló védők mellett 18 méterről kilőtte a jobb alsót (0–1). Igazán bosszantó volt, tekintve, hogy a riválisnak addig momentuma sem akadt...

Innentől aztán jött a jól bevált olasz recept: a lila mezesek bekkeltek, tördelték a játékot, húzták az időt, nekünk pedig így kellett volna megtalálnunk a saját ritmusunkat, ráadásul félő volt, hogy a taljánok valamelyik gyors ellencsapása megint célt ér. A gyilkos olasz kontrák azonban elmaradtak, és a hosszabítás utolsó percében tizenegyeshez jutottunk: a Lamin Colley-val szemben szabálytalankodó Luca Ranierinek ráadásul második sárgája miatt el is kellett hagynia a pályát. A büntetőnek Nagy Zsolt futott neki, és ballal a job sarokba lőtt (1–1) – jöhetett a hosszabbítás, tökéletesen rászolgáltunk az egyenlítésre!

A ráadás elején tovább nőttek az esélyeink, ugyanis az egyre frusztráltabb olaszok közül az ifjú Pietro Comuzzo is megkapta a második sárgáját, így kettős emberelőnybe kerültünk, sőt, a lecserélt Martínez Quarta is pirosat kapott a kispadon. Csak a történeti hűség kedvéért: Artem Favorov szabadrúgását védte a látogatók legjobbja, De Gea. A balszerencsénkre ihletett formában repkedő spanyol aztán nem sokkal később Nagy Zsolt lövését is kiszedte, majd Colley fejelt ziccerben jócskán mellé – csak nem sikerült begyötörnünk a mindent eldöntő gólt. A 110. percben Komáromi György fejében volt a győzelem, de Plsek beadását centikkel a hosszú sarok mellé bólintotta. A hosszabbítás második félidejében már leginkább csak a szívük vitte a mieinket, így maradt az 1–1-es döntetlen. A tizenegyespárbajban az olaszok nem hibáztak, nálunk viszont Szolnoki Roland kihagyta a büntetőjét, így ha nem is megérdemelten, de a Fiorentina jutott a Konferencialiga főtáblájára. A hősies helytállást és a remek teljesítményt azoban nem veheti el tőlünk senki...

FOTÓGALÉRIA ITT

UEFA Konferencialiga-selejtező, rájátszás, 2. mérkőzés

Puskás Akadémia FC–AC Fiorentina 1–1 (0–0, 1–1, 1–1) Tizenegyesekkel: 4–5

Felcsút, Pancho Aréna, 2024. augusztus 29.

Vezette: Nobre (P. Ribeiro, N. Pereira) – portugálok

Gól: Nagy Zs. (90+6 – 11-esből), ill. Kean (59.)

Sárga lap: Plsek (52.), Colley (79.), Komáromi (82.), Favorov (90+2.), Maceiras (90+3.), ill. Pongracic (8.), Kean (43.), Comuzzo (76., 96.), Ranieri (79., 90+5.), Dodo (90+8.)

Kiállítva: Ranieri (90+5.), Comuzzo (96.), Martínez Quarta (97. – a kispadról)

Puskás: Pécsi – Maceiras, Golla, Stronati, Nagy Zs. – Favorov, Plsek (Szolnoki, 79.) – Soisalo (Vékony, 88.), Nissilä, Levi (Komáromi, 68.) – Puljic (Colley, 68.).

Fiorentina: De Gea – Martínez Quarta (Parisi, 71.), Pongracic (Comuzzo, 54.), L. Ranieri – Dodo (Kayode, 83.), Amrabat, Richardson, Biraghi – Ikoné (Colpani, 55.), Kean (Mandragora, 91.), Sottil (Kouamé, 54.).