– Legelőször is, szeretnék gratulálni harmadik gyermeked megérkeztéhez – milyen érzés fiús apukának lenni?

– Elképesztő, szerintem most nincs nálam boldogabb ember a világon. Két kislány után most jött egy fiú is, de a legfontosabb, hogy a baba és az édesanyja is egészségesek.

– Visszatérve a földre: a csapat öt bajnoki után négy győzelemmel és egy vereséggel a második helyen áll a tabellán, s csaknem hatalmas meglepetést okozott a Fiorentina elleni Kl-selejtezőben – hogyan értékeled a szezonkezdetet?

– A nemzetközi kupával kezdeném: óriási élmény volt, remek meccsekkel, feledhetetlen atmoszférával – különösen igaz ez a firenzeiekkel idehaza vívott összecsapásra. Úgy érzem, a Fiorentina ellen megérdemeltük volna a továbbjutást, és rendkívül csalódottak vagyunk, hogy nem sikerült klubtörténelmet írnunk. A bajnokságban ugyancsak jól kezdtünk, még soha nem indítottunk négy győzelemmel, sajnos az utolsó, Paks elleni találkozónk nem úgy sikerült, ahogy terveztük. A vereség, illetve kiesés dacára továbbra is fantasztikus a hangulat az öltözőben, nagyon együtt van a csapat, és remélem, ez a válogatott szünet után sem lesz másképp. Másfél-két hetünk van, hogy felkészüljünk a Haladás elleni kupameccsre, aztán pedig a Fehérvárt fogadjuk, és reméljük, a piros-kékek ellen visszatérünk a győztes útra.

– Ha már a kupa szóba került: egy harmadosztályú ellenféllel szemben kötelező a győzelem…

– Mindenképpen, hiszen, ha jól tudom, még sosem sikerült megnyernünk a Magyar Kupát, ahhoz, hogy ez most összejöjjön, sikerrel kell vennünk az első akadályt, és nyilvánvalóan az összes többit is. A kupameccsek mindig különlegesek, teljesen mindegy, melyik osztályból érkezik az ellenfél, úgyhogy a Haladást sem vehetjük félvállról, ráadásul a szombathelyi csapatnak első osztályú múltja és komoly hagyományai vannak. A lényeg, hogy ugyanúgy egymásért küzdjünk, és ugyanúgy koncentráljunk, mint a Kl- vagy a bajnoki meccseken.

– Úgy véled, az egység a csapatunk legnagyobb ereje?

– Egyértelműen. Két-három éve együtt vagyunk, csak minimális személyi változások voltak a játékoskeretben, és ez meg is látszik. Ránk tényleg igaz a klubszlogen: EGY SZÍV! Élvezzük egymás társaságát, mindenki tisztel mindenkit, úgyhogy úgy érzem, itt az idő, hogy valami nagyot alkossunk a bajnokságban és a kupában – az Ararat és a Fiorentina ellen is megmuttattuk, hogy a legjobb együttesekkel is képesek vagyunk felvenni a versenyt. Ha két lábbal a földön maradunk, és csak a futballra koncentrálunk, nagy sikerek jöhetnek.

– Tőled is nagy dolgokat várhatunk?

– Remélem, de először is szeretném megszerezni az első bajnoki gólomat, ha sikerülne, akkor a többi már azt hiszem, könnyebben jönne. De ne feledjük, a futball csapatjáték, és nekem sokkal fontosabb, hogy a csapat győzzön, és három pontot szerezzen, mint az, hogy én betaláljak. Edzésről edzésre, meccsről meccsre egyre jobb akarok lenni, de nem szeretnék terhet rakni magamra: igyekszem segíteni a csapatnak, és ha ez sikerül, akkor a céljainkhoz is közelebb kerülünk.

– Egy gondolat erejéig visszatérve Jakov Puljicra, a magánemberre: már három éve itt vagy. Hogy érzed magad Magyarországon?

– Talán a pályafutásom legjobb időszaka ez. A lányaim itt születtek, a nagyobbik itt jár óvodába, az egész család nagyon élvezi az ittlétet, a bajnokság is jó, a csapatban pedig az első perctől fogva mindenki elfogad. Azért is hosszabbítottam meg a szerződésemet tavaly, mert úgy érzem, vissza kell adnom a klubnak. Érzem a bizalmat, és remélem, hogy a jövőben még többet tudok adni a együttesnek, mint az elmúlt három évben.