Pakson a te beadásod után kialakuló helyzetből jött az egyenlítő gólunk, a Fehérvár ellen pedig egy gyakorlatilag már megnyert meccsbe szállhattál be. Mondhatjuk, hogy pozitív élményekkel feltöltve várod a Ferencváros elleni rangadót?

A mester mindig úgy küld pályára, hogy próbáljak meg valamit még pluszban hozzátenni az adott mérkőzéshez. Ebben a szellemben és mindig lelkesen várom az új feladatokat. A Paks elleni beívelésem ugyan nem számított gólpassznak, de az a lényeg, hogy sikerült betalálni abból az akcióból. Már mindenki előre futott, nagy volt a tömörülés, próbáltam minél hamarabb visszajuttatni a labdát az ellenfél kapuja elé. Szerencsére pontot tudtunk menteni. Én pedig újabb értékes játékpercekkel gazdagodtam. A Fehérvár ellen majdnem helyzetbe is kerültem, de az utolsó pillanatban odaért a védő. Az első NB I-es gólomra még várnom kell, de bízom benne, hogy hamarosan mellém áll a szerencse. A Ferencváros ellen is mindent megteszek majd, hogy segítsem a Puskást, ha úgy alakul, hogy szóhoz jutok az összecsapáson.

Hogy látod az esélyeket?

Nehéz lenne megjósolni, hogy mi döntheti el a találkozót. A Ferencváros játszik hazai pályán, de ha összetartunk, és odatesszük magunkat minden erőnkkel, lehet esélyünk a győzelemre.

Csütörtökön kezdődik az idei Puskás–Suzuki-kupa. Neked milyen emlékeid vannak erről a nemzetközi tornáról, és mit üzensz a mostani U17-eseknek a rajt előtt?

Szép emlékeket őrzök a PSK-ról, dacára annak, hogy a bronzmeccset elveszítettük a Flamengo ellen. Ilyen környezetben és ellenfelek között nem lehet kérdés, hogy honnan merítsen az ember motivációt. Azt kívánom minden Puskás-akadémistának, hogy sikerüljön felhívni magukra a figyelmet. Hatalmas élményben lesz részük, az biztos!