Magasföldi József ebben a szezonban is igazi vezére volt a Puskás II-nek. „Dodi” emellett bizonyította, hogy még mindig „látja” a kaput, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 20 találattal ő lett az NB III észak-nyugati csoportjának gólkirálya. De egy „apróság” még hiányzik a virtuális vitrinjéből.

– Véget ért a szezon. Miként ítéled meg az ötödik helyezéseteket?

– Sikerként könyvelem el, hiszen akadtak nehézségeink. Mint minden évben, most is szinte elölről kezdtük a nyári felkészülésnél a csapatépítést, miután – teljesen természetes módon – az akadémistákat folyamatosan felfelé kell áramoltatni. Ez teljesen rendben van. Szerintem ősszel átlagos teljesítményt nyújtottunk, a tavaszunk azonban kimondottan jól sikerült annak ellenére, hogy nagyon rosszul kezdtünk az első két fordulóban. Ebben talán a két és fél hónapos téli szünet is közrejátszott. Bennem is felmerültek kétségek, hogy mi lesz velünk, de hála Istennek kiegyenesedtünk. Bravúrokkal, nehéz győzelmekkel, értékes pontokkal, és tanulságos vereségekkel teletűzdelt félszezont zártunk.

– És hogy stílszerűek legyünk, a te szezonodra is felkerült egy korona. Az őszi 11-hez tavasszal még 9 gólt gyűjtöttél. Minek köszönhető, hogy te lettél a csoport legjobb lövésze?

– Közhelynek hangozhat, de egyedül nem ment volna. bár az elmúlt öt és fél évben, amióta a Puskás II mezét viselem, még nem kellett szégyenkeznem.

– Valóban, ha a teljes szezonjaidat nézzük, tavaly például úgy jutottál 16 gólig, hogy sérült is voltál, két éve pedig 24-et szorgoskodtál össze, ám akkor „beelőztek”. Kiteljesedtek a személyes ambícióid így, hogy már a 41-ik évedet taposod?

– Tényleg nagyon örülök a gólkirályi címnek. Azért egy picit mindig simogatja az ember lelkét, illetve ez is a visszaigazolása annak, hogy talán nem végzünk rossz munkát. Meg is köszöntem a srácoknak, illetve a stábnak, mert azt gondolom, hogy minden siker közös. Azért persze ebben a korban ez nem nevezhető szokványos dolognak.

– De te vagy az ellenpélda, meg persze Böde Dániel, aki úgy lett gólkirály 39 évesen az NB I-ben, hogy többnyire már csak csereként lépett pályára. Mit szóltál hozzá?

– A paksi Haraszti Zsoltot idézném, akinek volt egy nagyon jó nyilatkozata Danival kapcsolatban, miszerint bizonyos dolgokra születni kell. Az évek során kialakul a rutin a rengeteg edzésnek, mérkőzésnek köszönhetően, és előfordul, hogy a berögzült dolgok később hoznak látványosabb eredményt. De ez sok mindenen múlhat, a csapat játékstílusán, rotációján, stb. A mi esetünkben már az is kiemelendő, hogy egyáltalán ennyire ki tudjuk tolni a pályafutásunk végét. A többi már csak hab a tortán. Mindenesetre le a kalappal Dani előtt!

– Ahogy előtted is! Az egy évvel ezelőtti önmagaddal összehasonlítva semmi változást nem tapasztalsz?

– Akkor sérüléssel fejeztem be a szezont, de szerencsére nem jelentette a véget számomra. Van egy saját magam felé támasztott elvárásom, hogy addig szeretném csinálni a futballt, amíg tényleg örömömet lelem benne, és nem érzem nyűgnek, tehernek fizikálisan vagy mentálisan.

– Van benned hiányérzet?

– Igen, érdekes, de korábban mindig lőttem legalább 3-4 gólt szabadrúgásból. Idén valahogy nem ment. Talán nem is fordult elő olyan a karrieremben, hogy egy évig nem lőttem szabadrúgásgólt. Ez kicsit bánt.

– De az összkép szépen fest. Kiegyeztél volna az ötödik hellyel a szezon előtt is?

– Szerintem mindenki kiegyezett volna vele, de hát versenyszellem motoszkál mindenkiben. Próbáltunk még feljebb kacsingatni, de a dobogó nem volt reális cél, az első három helyezett tényleg jó csapat volt, a Mosonmagyaróvár, a Bicske és a Veszprém is. A Győr is egy kimondottan jó futballt játszó, erős gárda volt. Szóval azt gondolom, hogy mindenki teljesen megérdemelten vívta ki a helyezéseit az élbolyban.

– Már a jól megérdemelt pihenésedet töltöd?

– Nem egészen. Most épp locsolom a kertet, aztán délután még edzést tartunk az U12-es csapatnak, melyben a fiam is futballozik, úgyhogy különleges feladatot jelent számomra.Velük még lesz két bajnokink, meg egy tornánk.

– Lehet, hogy az edzői ambíciók felülírják a játékosként benned rejlő becsvágyat?

– Ezt még nem szeretném kijelenteni, annál is inkább, mert van egy nem is olyan tikos vágyam. 99 gólnál járok a Puskás Akadémia FC II mezében. Nem csoda, ha ott motoszkál a gondolataimban, hogy jó lenne elérni ezt az újabb mérföldkövet.