A korábban egyéni képzésért felelős edzőként, illetve az U13-asok trénereként dolgozó Bognár Imre télen vette át a legifjabb akadémiai korosztályt. Az MTK már akkor is magabiztosan vezette a táblázatot, de utánuk nagy volt a tülekedés, a mieink egy időre le is csúsztak a dobogóról, de aztán sikerült visszakapaszkodniuk. Ám mint a szakvezetővel folytatott beszélgetésből is kiderült, a közös munkával töltött tavasz nem az eredmény hajszolásában merült ki.

– Nyilván az eredmény nem minden, mégis, annak alapján hogyan értékeled tavaszi szezont?

– Az eredmény egy objektív értékmérő, viszont nagyon sok mindenen múlhat, ezért nem onnan közelíteném meg. Nem is szeretném, ha ez alapján ítélnék meg a munkámat. Sokkal nagyobb jelentőséggel bír számomra, hogy akik kilátogattak a mérkőzéseinkre, azok hétről hétre láthatták, hogy mennyit fejlődtek a gyerekek. Hiszen idővel egyre tudatosabban oldottak meg egy-egy játékhelyzetet, alkalmazták az általunk képviselt stílust. Szóval a bajnoki helyezésnél fontosabb célként lebegett a szemünk előtt, hogy az eredményesség a jó játékunkból fakadjon.

– Mit tekintettél a leglátványosabb előrelépésnek?

– Fontosnak tartottuk, hogy a stáb és a játékosok között meglévő egység töretlen maradjon, abból eredően pedig egyre tudatosabb futballt mutasson be a csapat. A meghatározott minőségből nem adtunk alább, ebben sokat tudtunk fejlődni.

– Egyéni képzés terén nagy tapasztalattal rendelkezel, sőt, továbbra is részt veszel benne. Vezetőedzőként mennyire tudtad kamatoztatni ezt a tudást?

– Mivel ez az ún. bejövő korosztály az akadémián, tehát 13-14 éves játékosok alkotják, inkább a technikai tudás, a játékos fejlesztése alapján közelítjük meg a képzést. Bár minimális taktikai dolgokat viszünk bele, inkább a játékhelyzetek kialakítása, megoldása, felismerése a lényeges. Szerencsére a csapat jól reagált, mindenki sokat tanult.

– A nagypályát milyen gyorsan szokják meg a gyerekek?

– Nagy segítséget jelent, hogy a gyerekcsoportból bekerülő játékosok edzőmeccsek, tornák során már megismerkednek a 10+1-el. Nnyilván ennek van egy mélysége, ezért időbe telik, míg átállnak a játékosok, de azt gondolom, hogy hamar megszokják.

– Vezetőedzőként milyen volt az elmúlt fél év számodra? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

– Előtte az U13-asokat már edzettem, de azért akadémiai szinten ez a poszt többet követel, nagyobb felelősséggel jár. Meg kellett szoknom, viszont az elvekből nem engedtünk, így könnyebb volt az átállás.

– Milyen visszajelzéseket kaptál a kollégáktól, vagy a szakmai vezetéstől?

–  Szakmai oldalról az eredmények, az aktuális helyezés másodlagos, szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, melyek hasznomra váltak és beépíthettem őket a mindennapi munka során. A játékosokkal persze egy-egy nagyobb győzelem, vagy vereség után nehezebb volt megértetni, hogy mekkora az adott eredmény értéke. Ők nagyon le tudják húzni egymást, ennek a kezelése pedig egy érdekes, olykor azonban nehéz folyamat, de azt gondolom, hogy a gyerekek is megértették, hogy mit szeretnénk átadni nekik.

– Azért egy kis ünneplés belefért?

– Az ünneplést a Honvéd elleni mérkőzés után rövidre zártuk, aztán visszaérkezve Felcsútra már jobban el tudtuk engedni magunkat. Megérdemelten arathatták le a munkájuk gyümölcsét.

– Hogyan tovább?

– A stáb egyben marad, mi visszük az új U14-es korosztályt. Nagy öröm, hogy az előző csapatomból, az U13-asból többeknek sikerült bekerülniük, így a mi munkánk, és talán az ő dolguk is könnyebb lesz.

– Milyen útravalóval engedted el azokat, akik nyártól az U15-ben folytatják?

–  Hogy továbbra is kövessék azokat az értékeket, melyeket igyekeztünk átadni nekik. Az edzésmunkát, az alázatot emeltük ki, hogy annak mindig rendeljék alá magukat, segítsék a társaikat, ahogy csak tudják. Bár már nem mi leszünk az edzőik, azért nem fogjuk tudni őket teljesen „elengedni”. Nyugodtan kereshetnek minket, továbbra is igyekszünk segíteni őket, bármilyen ügyben kérjék is ki a tanácsainkat.