A vasárnap reggeli program a Juan Carlo parkban kezdődött. A Real Madrid Alapítvány koordinátorai és vezetői is sportruházatot öltve várták 11 helyszínen a 11 csapatot, miután a futballhoz erősen kapcsolódó akadályverseny várt a gyerekekre. A kihívás teljesítésére szűk másfél óra állt rendelkezésre. A csapatunk minden pályát teljesített, amire rajtunk kívül csak a lengyelek voltak képesek. 

Ezt követően idegenvezető segítségével madridi városnézésen vettek részt a mieink, mely során a delegáció felnőtt tagjai fordítottak a fiataloknak, bár sokaknak erre nem volt szükségük, hiszen szépen értették a hallottakat. Láttuk a Plaza del Toros-t, vagyis a bikaviadal arénát, amiről megtudtuk, hogy ma is használatban van, és a spanyol tradicionális kultúrának egyik őrzője egy olyan társadalomban, ahol egyre kevesebben fogadják el, hogy a bikaviadal célja, nem az állat kínzása, hanem az a mozgásművészeti, intellektuális és fizikai teljesítmény, amivel az állat méltóságát megőrizve legyőzi a torreádor a bika megzabolázatlan elemi erejét.

Az Alcala és a Toledó kapuk megtekintése után, a királyi palota előtt készült közös fotó (borítókép). A nyelvi akadályok egyre kevesebbszer okoztak problémát, mert a fiatalok igen magabizosan használták telefonjaikat fordítási célokra, és az iskolában tanultakat is elő tudták hívni a szükséges mértékben. 

A délután a meccsekről szólt. Három mérkőzésből kettőt nyerünk meg. A portugál és a lengyel csapatot legyőztük, a harmadik ukrán csapat ellen döntetlent játszottunk. Minden csapat a legtöbb pontot adta a mieinknek a nap fókuszban tartott értékére, az Egyenlőségre. 

Csapatunk extra pontot is kapott, amikor egyik játékosunkat "kölcsön adtuk " lengyel barátainknak, hogy a két csapat közti különbséget csökkentsük. Ez a gesztus a lengyelekből azt váltotta ki, hogy a meccs végén tartott értékelésben példaként állítottak bennünket a többi csapat elé. 

Környezetünk rendjét, fegyelmezettségünket, figyelmességünket, és az ellenség méltóságát megőrizni tudó diadalunkat és gólörömeinket a rendezők is megdícsérték, hiszen ennek a kupának, a lelkek kupájának kimondott célja, hogy a győzelem ne járjon felesleges gőggel, és a veszteség se okozzon fájdalmat. A felcsúti RealTanoda különítménye alaposan kitett magáért, persze a komoly sportolói háttér előnyt jelentett a meccsek alkalmával, de a Lélek Kupán közismerten nem ez számít elsősorban. A mieink azonban a program összes „értékének” népszerűsítésében élen jártak, ezért – mások mellett – a legjobb értékelést kapták összesítésben.

Az utolsó napra jutott még egy kis Bernabeu-túra is, ezután élményekkel gazdagodva térhettek haza a mienk, a többi ország nebulóihoz hasonlóan. Ez volt ugyanis a cél. 

Szuper volt az idei Copa Alma is, köszönjük a meghívást, a csapatunknak pedig gratulálunk a szép szerepléshez!

Bravó, RealTanoda!

További képek az utolsó napról: