Első csapatunk szakvezetője volt a Buzánszky Sportterasz pénteki napjának első vendége, edzőnk Ballai Attilával, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztőjével beszélgetett, első körben felidézve az előző esti Konferencialiga-találkozót.

„Az eleje nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, negyedóra után téphettem össze a tervemet” – kezdte mondandóját Hornyák Zsolt. „A második félidőben jobban játszottunk, sikerült kétgólos hátrány után egyenlíteni, aztán kaptunk megint egy könnyű gólt. Negyvenegy fok volt a meccs előtt, a közelben erdőtűz pusztított, olyan volt az ég, mintha armageddon lenne. Fizikailag viszont jól bírtuk, miközben az ellenfél játékosai már a nyolcvanadik perctől görcsöltek. A pozitívumokra építünk a visszavágó előtt.”

Szóba került, hogy edzőnk a magyar élvonal legrégebben hivatalban lévő trénere, erre úgy reagált, hogy őszinte stílusát már a kezdetektől elismerik a vezetők. Fő feladatát (évről évre egyre több fiatal beépítése a csapatba, ám nem az eredményesség kárára) pedig azóta is napi szinten igyekszik a legjobb tudása szerint elvégezni. 

„Győztes típus vagyok, fáj a vereség” – jelentette ki. „Gyerekként nagy Fradi-szurkoló voltam, hisz Felvidéken szinte csak a Ferencváros létezett az Újpest mellett. Aztán az élet úgy hozta, hogy most az egyik legnagyobb ellenfele vagyok a zöld-fehéreknek. Magyarként nem volt egyszerű érvényesülni Szlovákiában, de később elfogadtak a Slovannál, azt mondták, egyedüli magyar vagyok, akit kedvelnek. Játékosként, edzőként is mindig a nehezebb utat jártam be.”

Kérdésre válaszolva mesterünk újra hangsúlyozta, hogy szereti a kihívásokat, Pécsi Ármin Liverpoolba igazolása, vagy éppen Jonathan Levi Ferencvárosba távozása sem zökkenti ki, tudja, hogy Nagy Zsoltékra támaszkodhat a csapat újraépítése során 

„26 évesen kezdtem őt felépíteni, nehéz sorsa volt gyerekként, úgy került a Puskás Akadémiára. Remek balhátvéd volt, de feljebb toltam balszélsőnek, ahol még inkább kiteljesedett.”

Hornyák Zsolt szót ejtett egy másik liverpooli magyarról, Kerkez Milosról is, aki 16 esztendősen próbajátékra jelentkezett nála, azóta is a legnagyobb menedzseri hibájának tartja, hogy nem tudta őt hozzánk szerződtetni.

„Komjáti András és Hegedűs Béla szólt, hogy nézzem meg őt edzésen is. Kerkez pedig a nála sokkal idősebbeket is irányította, éretten viselkedett, érződött benne a balkáni vér, a kiforrott, különleges személyisége. Végül különböző okok miatt nem lett a játékosunk, visszament Győrbe, onnan pedig fél év után az AC Milanhoz.

NB I-es csapatunk vezetőedzője a közönség elismerését is elnyerte a rá jellemző őszinteségnek köszönhetően, vastapssal díjazták a beszélgetést, és azt, hogy Hornyák Zsolt két fontos meccs között is időt szánt arra, hogy ellátogasson hozzájuk.

(fotók: Nemzeti Sport)