Ahogy a múlt szezonban Pakson, úgy most a Nyíregyháza ellen is egy nagyon fontos gólt szereztél a mérkőzés utolsó perceiben. Lassan hozzászokhatunk ezekhez a „buzzer beater” gólokhoz a jövőben is, avagy Joel Fameyeh mindig a végsőkig küzd?

Az biztos, hogy minden pályán töltött percben igyekszem a legjobb formámat hozni, az más kérdés, hogy mikor tudok valami pluszt vinni az adott mérkőzésbe. De a társak számíthatnak rá, hogy ezután is próbálok majd a lehető legjobb helyen lenni, amikor szükség lenne rám. Az a fontos, hogy fizikailag és mentálisan is fitt legyen az ember, az utolsó percekben leginkább ennek van jelentősége. Egy korábbi sérülés miatt még mindig nem vagyok teljesen makulátlan állapotban, hiányzik a rendszeres 90 perc a lábaimból, de addig is igyekszem mindent beleadni csereként is.

Hogyan vélekedsz amúgy a Nyíregyháza elleni vasárnapi győzelemről? Mit láttál az első félidőben a kispadról, és mit tapasztaltál meg végül a pályán?

Amikor a padon ülsz, próbálod elemezni a mérkőzést, és megfejteni, hogy mivel tudnád a legjobban segíteni a csapatodat, ha játéklehetőséget jutsz. Azt gondolom, hogy a csapat egységes volt, hátrányban is odatette magát, a próbálkozások pedig végül eredményhez vezettek. Tanulságos ez is, látni, hogy az akarat hova vezethet. Győztes gólt szerezni persze külön felemelő érzés.

Idén januárban érkeztél a klubhoz, azaz most már több mint fél éve itt vagy. Milyen tapasztalatokat szereztél eddig? Élvezed a játékot a Puskásban?

Más ország, más nyelv, más bajnokság, mint amit eddig tapasztaltam, de természetes folyamat, hogy új érkezőként még időbe telik, amíg alkalmazkodom. De csak a legjobbakat mondhatom a körülményekről, és persze mindenekelőtt a csapattársaimról. Minden adott, hogy a játékra koncentrálhassunk.

A következő fordulóban idegenben léptek pályára, méghozzá Kisvárdán. Mit vársz a vasárnapi találkozótól?

Győzelmet. Más nem lebeghet előttünk célként.