Először is: hatalmas gratuláció a 100. gólodhoz! Mikor tudatosult benned, hogy ez a találat most éppen a századik volt?

Bevallom, nyáron nekiültem összeszámolni a góljaimat, mert éreztem, hogy közelítek egy kerek számhoz. Utána ezt a papírt félretettem, és most, a Tatabánya elleni meccsre sem úgy futottam ki, hogy „na, ma meglehet a századik”. A lefújás után aztán Gáspár Máté odajött hozzám és elmondta, hogy ez történt.

Méltóképpen ünnepeltetek, hiszen egy komoly skalpot gyűjtöttetek be Tatabányán. Milyen érdekes, hogy melletted Varga Zsombor volt a másik gólszerző, akinek ez volt az első gólja a felnőttek között.

Igen, ez egy szimbolikus dolog volt, hogy egy idősebb és az egyik legfiatalabb játékos góljaival gyűjtjük be a három pontot egy nagy ellenfél otthonában. Nagyon örülünk Zsombi góljának, reméljük, hogy ez is hozzátesz a karrierjéhez, hogy elérje mindazt, amire ő hivatott. Az, hogy Tatabányán nyertünk egy nagyon komoly vívmány. Egy nagy hagyománnyal, remek játékosokból álló csapatról van szó, amelyik mindig versenyben van a felsőbb osztályért. Óriási volt a meleg, le a kalappal a srácok előtt, hiszen nem sok csapat tud ott pontokat szerezni.

A Te számodra, aki tavaly gólkirályi címig jutottál, de az első ötben minden idényben benne vagy, mi a fontosabb: gólt lőni vagy gólpasszt adni?

Hiszek a csapatmunkában, nem csak a gólra, vagy egy gólpasszra vagyok büszke, hanem arra is, amikor az utolsó pillanatig hajtva, foggal-körömmel védekezve megszerezzük a három pontot. A góllövés a mindenem, de talán fogalmazhatok úgy, hogy ez a könnyebb része a történetnek, az előkészítés a lényeg! A legutóbbi meccsen például Krupa Zsolti adott nekem egy óriási gólpasszt. Tehát rangsor nálam nincs, ugyanolyan fontos mindkettő.

Hogyan emlékszel vissza az első gólodra a csapatban és melyik a legemlékezetesebb találatod?

A Covid miatti csonka idényben az akkor is remek erőket képviselő Nagykanizsa jött hozzánk, és 4–0-ra sikerült nyernünk. Világosan előttem van, hogy a parkoló felőli kapuba rúgtam azt a gólt ballal, öt-hat méterről fejeztem be egy támadást.

A legemlékezetesebb gólom pedig a tavalyi, Veszprém elleni meccsen esett, ahol hátrányból álltunk fel és a végén az én gólommal nyertünk 3-2-re. Az egy fontos találat volt, mert komoly lökést adott utána a társaságnak.

(forrás: www.vehir.hu)

Mit jelent számodra a Puskás Akadémia, az itteni közösség, ahol játékosként és mentorként is helyt kell állnod?

Alapvető feladatom a gyerekek segítése napról napra, szezonról szezonra, de nem felejtem el a saját feladatomat sem, ami a mindenkori meccseken való teljesítést jelenti. Ugyanúgy, játékosként megyek be az öltözőbe, ha kell, tanácsot adok, ha kell, hallgatok. Ez igazából nem is kérdés, minden olajozottan működik, hiszen jó kis közösség ez, most már évek óta, ahol mindenki tudja a helyét.

Aki ismer, tudja, hogy nem keresed a reflektorfényt. Hogyan tudod megőrizni ezt a szerénységet egy ilyen teljesítmény mellett?

Olyan ember vagyok, hogy bármikor bárkinek állok a rendelkezésére, de úgy érzem, hogy most már nem annyira rajtam van a hangsúly, hanem a gyerekeken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik nekem jól, ha egy bizonyos fokú figyelem vesz körül, de vannak most már más fókuszok is az életemben. Az motivál, hogy mindig én legyek a legjobb, de ma már ugyanennyire motiválónak érzem azt, hogy mennyi tehetséges fiatal vesz körül.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a pályafutásukat, és egyszer a Te nyomdokaidba lépnének?

Mindig azt vallottam, hogy ezt a játékot szeretni kell, ez az első lépcsőfok. Ha egy gyerek a labdarúgás mellett teszi le a voksát, akkor alázatosnak kell lennie. Ez a legfontosabb. Ha valaki alázatos és tényleg mindent beletesz ebbe, akkor a futball nagyon sokat tud adni. Viszont ennek az ellenkezője is igaz. Ha bárki azt hinné, van másik út, akkor a futball nagyon csúnyán meg is tud büntetni. Alázat, akarat, kitartás. Enélkül nem működik a dolog.