A magyar futsalválogatott történelmi sikert ért el: a nemzeti csapat kivívta részvételét a 2026-os Európa-bajnokságon. A kijutás a Románia elleni pótselejtezőn dőlt el, és az egyik kulcsmomentum a korábban a Puskás Akadémián is nevelkedett Büki Baltazár nevéhez fűződik: az ő találata biztosította a magyar kvalifikációt. Szintén oroszlánrészt vállalt a sikerben másik egykori akadémistánk, Suscsák Máté. Őket kérdeztük az Eb-kijutásról, a csapat erejéről, Puskásos évekről és a kispálya iránti elköteleződéséről.

„Tíz éve dolgozunk ezért” – Suscsák Máté a kijutás öröméről és az akadémiás évekről

– Mit jelent számodra, hogy kijutottatok az Eb-re?

– Őszintén? Még most is nehezen fogom fel. Tíz éve dolgozunk ezért a pillanatért, és most, hogy tényleg sikerült, egyszerűen hihetetlen érzés. Óriási büszkeség és öröm, hogy részese lehetek ennek.

– Hogyan élted meg a románok elleni pótselejtezőt?

– A négy félidőből legalább hármat mi uraltunk. Jobbak voltunk, ez az eredményen is látszott. Türelem, hit és koncentráció kellett hozzá, de megérte.

– Volt ünneplés is a lefújás után?

– Naná! Egy ilyen pillanat után „kötelező” egy kis ereszd el a hajam. Felejthetetlen este volt, biztos vagyok benne, hogy sokáig emlegetjük még.

– A Puskás Akadémián nevelkedtél. Milyen emlékeket őrzöl onnan?

– Csak szép emlékeket. Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Barátságok, élmények, komoly szakmai alapok, minden ott kezdődött. Emberileg is sokat formálódtam az akadémiai évek alatt.

– Volt olyan edző, aki különösen nagy hatással volt rád?

– Igen, Vincze Pilu bá’ kiemelkedik számomra. Rengeteget tanultam tőle – szakmailag és emberileg is. Nagyon jól esett, hogy az Eb-kijutás után rögtön felhívott és gratulált.

– Miért váltottál futsalra?

– Az egyetemi tanulmányaim miatt döntöttem így. A futsal jobban illeszkedett az életemhez, és hamar beleszerettem ebbe a játékba.

– Szerinted ez a siker mennyire lendítheti fel a sportágat?

– Nagyon is! Ez az Eb-kijutás remek reklám a futsalnak. Pörgős, technikás, sok gondolkodást igényel. Jó szívvel ajánlom minden labdarúgáskedvelő fiatalnak!

„Nem egyénieskedtünk – egymásért játszottunk” – Büki Baltazár a csapatszellemről, gólról és a futsal választásáról

– Hogyan emlékszel vissza a kijutást jelentő gólodra?

– Annyira gyorsan történt minden, hogy szinte fel sem fogtam, hogyan történt, vissza kellett néznem a felvételt és akkor tudatosult bennem az egész. Volt egy előrevágott labda, a kipattanóra pedig jól érkeztünk, igyekeztem üresbe kerülni, mert számítottam rá, hogy a Jani (Rábl János) lekészíti nekem lövésre. Így is történt, a labda hálót ért, de én szinte csak az extatikus örömre emlékszem, ami elöntött minket, mert éreztük, hogy ez a meccs már megvan.

– Mi adta szerinted a válogatott erejét?

– A közösség. Fizikálisan erősek voltunk, jól működtek a pontrúgásaink, de a legfontosabb: csapatként működtünk. Nem egyéniségek voltunk a pályán, hanem egy egység.

– Van olyan csapat, akit elkerülnél az Eb-n?

– Nincs. Ez nekünk jutalomjáték. Épp ellenkezőleg: szeretnék egy topcsapat, mondjuk a portugálok vagy a spanyolok ellen játszani, tőlük lehet igazán tanulni. Ha pedig Szlovéniában lenne a csoportunk, sok magyar szurkoló is kijöhetne. De bárkit is kapunk ellenfélnek, örömmel fogadjuk.

– Fehérvárról indultál, majd 2009 és 2012 között te is a Puskás Akadémián játszottál. Milyen emlékeket őrzöl?

– Nagyon szép időszak volt. Rengeteget nevettünk, szoros közösség volt. Emberileg és szakmailag is rengeteget kaptam, örökre meghatározó része marad a karrieremnek.

– Kik voltak rád nagy hatással az akadémián?

– Mózner János, Vincze Pilu bá’, és Horváth Peti bá’, ők mind komoly nyomot hagytak bennem, és sokat tanultam tőlük.

– Tartod a kapcsolatot az egykori csapattársakkal?

– Igen! Géresi Krisztián és Szolnoki Roland jó barátaim, a mai napig napi szinten beszélünk. Rögtön hívtak is a kijutás után, ami nagyon jólesett.

– Hogyan kerültél a futsal világába?

– Már 17 évesen is kispályás tornákon szerepeltünk az Aramissal, mindig is közel állt hozzám ez a játék. 24–25 évesen döntöttem el, hogy komolyabban is ezt választom. Úgy éreztem, itt van esélyem igazán kiteljesedni, és ez most be is igazolódott.

– Mit üzennél a mostani akadémistáknak?

– Dolgozzanak keményen, és ahol pattog a labda, ott legyenek! Lehet, hogy most még nem látják az utat, de minden edzés számít. Ha pedig elrontanak valamit, arra a területre fókuszáljanak és a siker előbb-utóbb el fog jönni!

(Eb-selejtező fotóinak forrása: www.mlsz.hu)