„Szép napos, de szeles, hűvös idő köszöntötte a 100. magyar–osztrák mérkőzésre készülő csapatokat és közönséget. Mindkét csapat taktikai megbeszélést tartott a délelőtt folyamán. A vezetők megállapodtak abban, hogy az I. félidő végéig egy mezőnyjátékost, a mérkőzést végéig pedig kapust lehet cserélni. A mérkőzés kezdetére zsúfolásig megtelt a Népstadion nézőtere, és a közönség lelkesen üdvözölte a jubiláris találkozóra kivonuló csapatokat. A két csapat élén Schlosser Imre, a hajdani 68-szoros válogatott játékos lépkedett” – veszi kezdetét a Népsport 1955. október 17-ei lapszámának címoldalán olvasható tudósítás.

Tele a Népstadion

A kezdőrúgást az első magyar futballsztárok egyike, a magyar labdarúgás első Európa-szerte is elismert klasszisa, az egyetlen 13-szoros magyar bajnok és hétszeres gólkirály, a legendásan görbe lábú „Slózi” végezte el. A 22 találatával a magyar–osztrák mérkőzések mindmáig csúcstartójának számító Schlosser – aki a címeres mezt utoljára éppen ezen a találkozón húzhatta magára – a megállapodás értelmében Puskásnak passzolta a labdát. Az Aranycsapat kapitánya az oldalvonalon kívülre rúgta a játékszert, bedobással folytatódott hát az összecsapás. A Népstadion történetének legmagasabb nézőszámát elérve 104 ezer szurkoló figyelte kíváncsian, vajon mi történik az egész Európában szenzációszámba menő jubileumi erőpróbán.

Schlosser Imre utoljára ölti magára a címeres mezt, hogy a kezdőrúgást elvégezze

Nem sokkal több, mint egy évvel a szomorú emlékű világbajnoki döntő után Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a következő összeállításban küldte pályára csapatát: Fazekas – Buzánszky, Kárpáti, Lantos – Bozsik, Szojka – Kertész, Tichy, Kocsis, Puskás, Czibor. A sorozat kiírásában a hatodik, az utolsó, vagyis az 1955–1960-as Európa-kupa magyar–osztrák összecsapásán „a nemzet bombázója”, az EK gólkirálya, a hét találatig jutó Tichy Lajos már az 5. percben vezetést szerzett a mieinknek. Ám az újabb találatra a második félidőig kellett várnia a népnek, bár az 53. percben osztrák válasz érkezett. Ekkor viszont megindult a góllavina: „Kocka”, avagy Kocsis találatával a 61. percben ismét fórhoz jutottunk, Czibor, a „Rongylábú” duplázott, majd Tóth II és Puskás is feliratkozott a Népstadion legendás eredményjelzőjére. Így lett 6–1 a vége.

Puskás a Népstadion öltözőjében

Hazánk címvédő válogatottja az Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország, Svájc és Jugoszlávia részvételével zajló, az Osztrák Labdarúgó-Szövetség 1954-ben elhunyt egykori elnökéről Dr. Gerö-kupának elnevezett sorozatban végül ezüstérmes lett, mindössze egyetlen ponttal alulmaradva a története során először győztes Csehszlovákiával szemben (amely az 1948–1953-as kiírásban két ponttal maradt le a győztes Magyarországtól). Az FK Austria elnöke, dr. Schwartz találóan fogalmazott a mérkőzés után: „Ez a meccs futballálom volt… Fiaink úgy játszottak, mint 1902-ben az első mérkőzésen. A magyarok lökhajtásos repülőgépen száguldanak, a mieink a fiákernél maradtak.”

Ki gondolta volna?

– Magyarország nemzeti csapata Ausztria ellen játszotta a legtöbb hivatalos válogatottmérkőzést. 1920 végéig az osztrák–magyar párharc számított a nemzetek közötti leggyakoribb összecsapásnak Európában, felülmúlva az angol–skót ütközetet is, világviszonylatban pedig csak az argentin–uruguayi rangadók voltak gyakoribbak.

– Első hivatalos mérkőzését egyaránt 1902. október 12-én játszotta az osztrák és a magyar labdarúgó-válogatott, méghozzá éppen egymás ellen, Budapest-válogatott és Bécs-válogatott néven. A bécsi barátságos meccsen – amelyen a magyar együttesben pályára lépett hazánk első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd – Ausztria 5–0-s győzelmet aratott.

– A magyar labdarúgó-válogatott története során 137-szer találkozott az osztrákokkal. 67 magyar győzelem, 30 döntetlen és 40 osztrák siker született. Hazánk kiválóságai 299-szer találtak be, a „sógorok” pedig 252 gólig jutottak.

– Az Aranycsapat kapitánya, a magyar válogatott gólrekordere, Puskás Ferenc 1945. augusztus 20-án éppen Ausztria ellen léphetett először pályára a nemzeti csapatban, sőt a találkozó első gólját is a legendás tízes szerezte. Pályafutása során 16 fellépésen 13-szor talált az osztrák kapuba, a 100. mérkőzésen is rúgott gólt. Ám nem csupán az első, de 1956. október 14-én az utolsó szereplése is éppen Ausztria ellen történt a magyar válogatottban, s ezen a találkozón is a hálóban landolt egy Puskás-bomba, vagyis a valaha volt legnagyobb magyar labdarúgó az első és az utolsó „nemzeti gólját” is az osztrákoknak lőtte.
 

JEGYZŐKÖNYV

Európa-kupa, 1955–1960, hivatalos válogatott mérkőzés

1955. október 16., 14.30, Budapest, Népstadion

Magyarország–Ausztria 6–1 (1–0)

Magyarország: Fazekas – Buzánszky, Kárpáti, Lantos – Bozsik, Szojka, Kertész T. (Tóth II, 38.), Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Ausztria: Szanwald – Halla, Röckl, Swoboda, Hanappi, Koller, Grohs, Wagner, Pichler, Walzhofer, Körner

Szövetségi kapitány: Karl Geyer

Gól: Tichy (5.), Kocsis (61.), Czibor (65., 82.), Tóth II (67.), Puskás (84.), ill. Grohs (53.)