- Gratulálok a Youth League-továbbjutáshoz! Milyen érzések voltak benned a lefújáskor, a sikerrel megvívott tizenegyespárbaj után?

Óriási öröm szabadult fel bennem és az egész csapatban. Csak arra emlékszem, hogy rohanunk oda Mirkóhoz, hogy megöleljük. Nagyon kemény kilencven perc volt mögöttünk, mindenki maximálisan megdolgozott ezért a sikerért. Külön öröm, hogy sok szurkoló is kijött a meccsre, fantasztikus érzés, hogy őket is boldoggá tudtuk tenni.

- Volt egy különösen szép megmozdulásod a meccsen, Krupa Zsolt fejesénél, amiből kis híján gól született – hogyan emlékszel vissza arra a szituációra?

Láttam, hogy érkezik, ezért gyorsan beíveltem, el is tudta fejelni és megmondom őszintén, én már bent láttam a labdát. Nemcsak én, többen is már futottunk volna kifelé, amikor a kapusuk odaért és védeni tudott. Sebaj, a végén mi örülhettünk.

- Nyugtass meg minket, ugye nem hánytorgattad fel neki az esetet?

Csak úgy vicc szintjén említettem neki, mi nagyon jóban vagyunk, úgyhogy ennyi belefér. A lényeg, hogy nyertünk és ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök, ugyanúgy próbálom majd betenni a labdát.

- Milyen különbséget éreztél most, hogy a nemzetközi porondon, egy külföldi csapat ellen léptél pályára?

A Brann ellen többfajta formációt és a szokásostól kicsit eltérő taktikát alkalmaztunk, a balszélsőjük, akivel a posztomból adódóan a legtöbbet találkoztam, teljesen ismeretlen volt számomra, ami maximális odafigyelést igényelt. Az biztos, hogy a nemzetközi porondon minden más, minden élesebb és az események is gyorsabban zajlanak.

- Egy hosszú sérülés után tértél vissza, azóta pályára léptél az NB III-ban, és kezdő voltál a Youth League-csapatban. Mit jelent ez számodra?

A többhónapos kihagyás után én sem gondoltam, hogy ennyi minden történik majd velem. Nekem már az is hatalmas boldogság volt, hogy a Youth League-keretbe bekerültem, amikor pedig kiderült, hogy kezdő leszek, óriási megtiszteltetésként éltem meg a dolgot. Az NB III-mal kapcsolatban ugyanez volt a helyzet. Minden alkalommal, amikor lehetőséget kapok, igyekezek a lehető legtöbbet kihozni magamból, a maximumot akarom nyújtani.

- Van valamilyen praktikád, amivel mentálisan hangolsz a különösen fontos meccsekre?

Igen. Van egy karkötőm, amit ilyenkor felveszek, emellett minden mérkőzés előtt szoktam imádkozni, beszélgetek a szüleimmel, a testvéreimmel. Ezek a rituálék soha nem maradhatnak el.

- Most, hogy továbbjutottatok, mire számítasz a következő körben, a román Steaua ellen?

Szerintem alaposan készüljenek fel, mert egy nagyon jó csapattal fogunk kiállni ellenük. Mindenki azért fog edzeni, hogy megverjük őket idegenben és itthon is. Nagy kihívás lesz, főleg az odavágó, a helyszín miatt, de biztos vagyok abban, hogy mindenki száz százalékot fog nyújtani és akkor meglesz a siker.