NB I-es csapatunk belső védője, Pál Barna tényleg több fronton harcol mostanság. A 18 esztendős játékos kölcsönben, de kooperációs szerződéssel az NB II-es Csákvárban játssza a bajnoki mérkőzéseket, ebben a szezonban pedig már stabilan a kezdőcsapat tagjának mondhatja magát. Nemrég a Mezőkövesd ellen győztes gólt is szerzett (ezzel már három találatnál jár a Merkantil Bank Ligában), partnerklubunk ráadásul a harmadik helyen áll a másodosztályban, azaz eredmények terén is van mivel büszkélkedniük Barnáéknak. Ehhez jön még hozzá az U19-es válogatott továbbjutása a Gyirmóton rendezett Eb-selejtező tornáról, a magyar nemzeti csapat márciusban így már az elitkörben küzdhet majd tovább azért, hogy ott lehessen a kontinensviadalon. Barna csapatkapitányként vette ki részét az U19-es válogatott sikeréből (a kapus Bozó Mirkó és Mondovics Kevin képviselte még akadémiánkat címeres mezben), Bulgária ellen gólt is szerzett (1–1), majd társaival legyőzték Feröert (3–0), és bár a csoportfavorit franciák biztos továbbjutóként is nyerni tudtak ellenünk (1–2), végül sikerült odaérni a második helyre, méghozzá rendkívül szoros összesítésben, mindössze kevesebb sárga lapunknak köszönhetően előzve az azonos gólaránnyal végzó bolgárokat. Ám – ahogy Barna is vallja – annak van szerencséje, aki tesz is érte. Reméljük, hogy az UEFA Youth League-ben, azaz „ifi BL-ben” is kitart a védő jó szériája, ugyanis jövő héten ismét Puskás-mezt húzhat magára, hisz' szerdán már Bukarestben, az FCSB vendégeként lesz jelenésük a YL-selejtező rájátszásának első felvonásán. Kíváncsiak voltunk, hogyan éli meg ezt a sűrű időszakot. 

Beszéljünk első körben a gyirmóti U19-es EB-selejtezőtornáról, ahol csapatkapitányként stabil pontja voltál a korosztályos válogatottnak. Az első meccsen Bulgária ellen gólt is szereztél, illetve sárga lapot is kaptál. Gondoltad-e, hogy utóbbinak is jelentősége lehet a későbbiekben?

Hát, nem gondoltam erre. Nyilván igen különleges és ritka körülmény döntött a továbbjutásról, de alaposan megküzdöttünk érte. Az első mérkőzés eleinte inkább a bolgároknak állt, a mi játékunk hagyott kívánnivalót maga után, de a második félidőre nagyon eltökélten futottunk ki, attól kezdve azért megmutattuk az igazi arcunkat. Benne volt, hogy meg is fordítjuk az állást, de sajnos csak egy döntetlent tudtunk összehozni. Ám a második félidőben mutatott lendületünk tovább tartott Feröer ellen is. Azon a meccsen már mi domináltunk. Az utolsó csoportmérkőzésen egy nagyon-nagyon jó francia csapattal álltunk szemben, mely extra minőséget képviselt játékban. Sajnos hamar kaptunk egy gólt, erre válaszul próbáltuk jobban letámadni őket, ám rúgtak még egyet, ráadásul egy igazán szépet, mely tényleg bizonyította az erejüket. De tartottuk végig magunkat, és amikor nálunk volt a labda, akkor azért megmutattuk, hogy a mi csapatunkban is van potenciál. A szépítő gólhoz szerencsére is szükségünk volt (irányt változtatott a labda a sorfalon egy szabadrúgást követően), ahogy a továbbjutáshoz is, de én mindig azt szoktam mondani, hogy annak van szerencséje, aki megdolgozik érte.

A franciák miben voltak jobbak mezőnyben?

Egyéni képességek terén, technikailag nagyon erősek. Meggyőződésem, hogy csapatként nem voltunk nagy hátrányban, de azt is el kell ismerni, hogy egyénileg robbanékonyabbak.

Amikor lefújták a franciák elleni meccsünket, még tartott a bolgár-feröeri mérkőzés. Hogyan élted meg azokat a perceket?

Előkerült egy telefon a kispadnál, a többiek már körbeállták, mikor odaértem. Pont előtte rúgták a bolgárok a harmadik góljukat, szóval ha még egyet szereztek volna, akkor ők jutnak tovább. Félig babonából inkább nem is néztem, kicsit távolabb a stábtagokkal számolgattuk a sárga lapokat, de szerencsére kiderült, hogy abban a mutatóban jobban állunk. Aztán egyszer csak egy nagy ordítást hallottunk, és a csatárunk, Kovács Bende futott hozzánk a tömegből őrjöngve. Akkor tudatosult bennünk, hogy megvan, sikerült az elitkörbe jutás. Aztán már ugrottunk is egymás nyakába a többiekkel.

Ne felejtsük, a karszalag is ott figyelt rajtad. Extra érzelmeket jelent ez ilyenkor?

Számomra leírhatatlan érzés, hogy a válogatott csapatkapitánya lehetek. Nagyon nagy megtiszteltetés. Főleg azért, mert egy nagyon jó közösségnek lehetek részese. Ennek a csapatnak tényleg abban lakozik az ereje, hogy mindig küzdünk egymásért.

Szükség is lesz rá a jövőben is, decemberben ugyanis már kisorsolják a márciusi elitkör programját. Jöhet bárki szembe?

Nagyon bízom benne, hogy tovább tudunk jutni, de ott már tényleg extra erős csapatok lehetnek az ellenfeleink, tehát biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. De már az is örömteli, hogy ilyen erős riválisokkal szemben tudjuk megmérettetni magunkat, mint a franciák. Mert csak így lehet tovább fejlődni.

Az biztos, te viszont már most is alaposan „tesztelve vagy” hazai szinten, hiszen a Puskás Akadémia FC játékosaként kooperációs szerződéssel Csákváron futballozol, ahol stabil teljesítményt nyújtasz az NB II-ben, viszont közben az UEFA Youth League-ben, azaz „ifi BL-ben” is fontos szerep hárul rád Puskás-mezben. Szerdán már jön a főtáblára jutásért rendezett rájátszás első mérkőzése a román FCSB otthonában, azaz a már megszűnt Steaua jogutódja lesz az ellenfél, mely kettős győzelemmel jutott tovább, mindkétszer 3–2-re verve a horvát Zágrábot. Izgalmak a tetőfokon?

Még sok részletet nem tudok velük kapcsolatban, de a hét elején alaposan kielemezzük őket. Ám nyilván nem véletlen, hogy továbbjutottak, tehát biztos, hogy jó csapattal mérkőzhetünk meg, nagyon várom már az összecsapást.

(fotók: mlsz.hu)