Az U19-es csapattal sikeresen védtétek meg a bajnoki címet, az UEFA Ifjúsági Ligában pedig a legjobb 32 közé jutottatok, ahol korábban csak egy magyar csapat járt. E sikereknek is köszönhetően téged választottak akadémiánkon az év edzőjének a 2024/25-ös szezon alapján. Azóta is sok minden történt, de azért álljunk meg itt egy szóra! Hova kerül ez a elismerés a virtuális vitrinedben?

Ha futballról van szó, nem tudom értelmezni az egyéni díjakat, vagy ha mégis, akkor az egész csapat és a stáb érdemeiként tekintek rájuk. Ez is egy közös elismerés. Nyilván egy személy kapta meg általam, de nagy jelentőséget tulajdonítok a játékosoknak és a kollégáknak is. Csak ebben az összefüggésben tudom értelmezni az év edzője díjat, ám természetesen nagyon örülök annak, hogy elértük azokat a sikereket, melyek alapján értékelték a munkánkat.

Azért mégis csak két tucatnyi embert kell irányítanod. Hol mutatkozik meg Babó Levente karaktere, avagy milyen edzőnek tartod magad?

Az elmúlt bő tíz év alapján azt mondanám, hogy nevelő és fejlesztő edzőnek tartom magam. Igaz, idén nyár óta irányítok először felnőttcsapatot a karrierem során, de az NB III-as keret egyébként is nagyrészt utánpótláskorú játékosokból áll, sokukkal együtt léptünk szintet nyáron. Itt is az a fő feladatom, hogy a fiatalokat segítsem felkészülni a profi futballra. Abszolút testhez álló feladat tehát. Sok játékos esetén végeztük sikeresen a munkánkat, azóta pedig ők is bizonyították, hogy van még feljebb is a számukra. A Youth League-ben pedig megmutattuk, hogy képesek vagyunk fontos győzelmeket is aratni, tehát eredményeket elérni. Én azonban mindig az eredménytől függetlenül elemzem a mérkőzéseinket, hogy mi az, amit másképp csinálnék. Ezt mindig kihívásnak élem meg. Előfordul, hogy megnyerjük a mérkőzést, ám a taktikai dolgok nem működtek túl jól, vagy ellenkezőleg, elveszítünk egy szoros csatát, pedig minden egészen olajozottan működött, ám aznap – például – egyéni képességekből kifolyólag az ellenfél jön ki győztesen az összecsapásból. A vesztes meccsben is találok pozitívumot, ahogy győzelem is hordozhat negatívumot. A legfontosabb, hogy a stábok közti külön meccset ne veszítsük el, azaz az ellenfél edzője ne találjon ki eredményesebb taktikát nálam.

Nem is bízod a véletlenre, hiszen mára a legmagasabb szintű edzői képesítés, a pro licenc birtokában vagy. Ebből a szempontból változott bármi a hitvallásodban?

Jó érzés, hogy megszereztem a diplomát, de nem változott semmi. Már jártam a képzésre, mikor az akadémiára kerültem, azóta nyilván sokat tanultam a társaktól és a tanfolyamtól is, viszont összességében a napi munka során nem jelentett változást, hogy megkaptam a papírt. Például az edzésvizsgám is úgy zajlott, hogy eljöttek hozzánk az MLSZ-től az edzőképzés vezetői, amikor a ETO Akadémia ellen készültünk az NB III-as csapattal, aztán gyakorlatilag egy szokásosnak momdható csapatedzést tartottunk. Tetszett nekik. Szóval minden megy tovább a maga medrében. De azért persze inspiráló, hogy olyan kollégákkal „ülhettünk az iskolapadban”, mint Szabó Pista, Horváth Dávid vagy Pető Tomi, akik NB I-ben, NB II-ben dolgoznak.

Neked is kijött a lépés első NB III-as félszezonodban, hiszen a harmadik helyen zártatok az észak-nyugati csoportban. Mire vagy a legbüszkébb?

Ez is az egész stáb érdeme. Kiemelném, hogy hat 2008-as születésű játékos is alapemberré vált, Ásványi, Krupa, vagy épp Varga Zsombor, utóbbi szerezte ráadásul a legtöbb gólt a csapatban. Ők mind ott voltak tavaly az U19-ben, most léptek egy szintet, sőt, itt is meghatározó játékosokká váltak. Nyilván ehhez sokat hozzátettek a többiek is, akadnak még jó páran, akik szépen fejlődnek, de összességében annak örülök a legjobban, hogy amit vállaltunk, azt be is váltottuk. A fiatalok nemcsak lehetőséget kaptak, hanem kulcsszerepet játszottak. Az külön öröm, hogy amit elképzelünk a futballról, az a pályán eredménnyel is párosult – ezt bizonyítja a harmadik hely.

Most jöhet a jól megérdemelt pihenés?

Hát, valamilyen szinten igen, de azért a stábbal már a Sporting és a Youth League jár a fejünkben. A felkészülést tervezzük, tehát soha nincs olyan, hogy teljes pihenés, csak nyilván nem vagyunk napi 8-10 órában Felcsúton. Tehát egy kicsit azért több szabadidőnk van, ez is jól tud esni.

A sorsolás után beszéltünk már a Sportingról. Némi idő elteltével hogyan gondolkozol a február 4-i mérkőzésről, az ellenfélről?

Épp azon dolgozunk, hogy megszerezzük a portugálok korábbi meccsein készült felvételeket. De azt úgyis mindenki tudja, hogy tényleg Európa egyik legjobb utánpótlásnevelő klubja lesz az ellenfelünk. Hat mérkőzésen egyszer sem kaptak ki, sőt az első hatba bejutó Club Brugge csak ellenük szenvedett vereséget. Játszottak a Juventusszal, a Bayernnel és a Napolival is, mégis veretlenek maradtak. Ez nagyon sok mindent elmond a szintjükről. Várjuk, hogy a sérültjeink, Krupa és Mondovics felépüljenek, hiszen meghatározó tagjai ennek a keretnek, úgyhogy van egy csomó kérdés, melyre választ kell találnunk. 

Mit kívánsz magadnak, magatoknak 2026-ra?

Hasonlóan komoly kihívásokat, meg kevesebb sérülést. Látható, hogy ez a kissé hosszúra nyújtott szezon utolsó pár hete picit megtizedelte a brigádot. Fontos lenne, hogy egészségesen tudjanak készülni, edzeni, mert ha így lesz, bizonyítottan szépen fejlődnek majd továbbra is.

A Youth League-csapat tagjainak ki van adva karácsonykor is, hogy a 11-est gyakorolják?

Nem, nem. Szerintem azért is szerepeltünk jól, mert nem görcsölünk rá az ilyesmire. Készüljön inkább a Sporting, mert ellenük is nagyon szeretnénk megmutatni, hogy mire képes ez a közösség.