Egy számodra jól ismert ellenfél, a Paksi FC ellen lehet meg a jubileumi, kétszázadik szereplésed a magyar élvonalban. Mennyire követed nyomon ezeket a statisztikákat? Ilyenkor visszagondolsz a kezdetekre?

Megleptél ezzel a számmal, mert őszintén szólva nem volt bekarikázva a naptáramban. Éreztem, hogy közeledik, de most, hogy tudom, nagyon jó érzéssel tölt el. Szinte az összes meccsemre emlékszem felnőtt pályafutásomból - az alacsonyabb osztályú találkozókat is beleértve. Volt olyan időszak, amikor egy élvonalbeli mérkőzésnek is örültem volna, most pedig már a kétszázadik bajnokimra készülök az NB I-ben. A legfontosabb azonban most is az, hogy a csapat sikerrel járjon szombaton – ha nyerünk, akkor lesz igazán örömteli ez a jubileum, és a Paks elleni meccsen még pályára is kell lépni… Én azt szoktam mondani, hogy „akkor biztos, ha már levetted a mezt”, úgyhogy a mérkőzés után térjünk vissza erre a kérdésre.

Új kapusedzővel, Molnár Péterrel vágtatok neki a téli felkészülésnek. Milyen volt a spanyolországi edzőtábor, hogyan értékelnéd az elvégzett munkát?

A szünet szerencsére nem volt hosszú, így - kis túlzással - akár álmunkból felkeltve is azonnal edzésbe tudtunk volna állni. Molnár Petivel régóta ismerjük egymást, és a paksi időszak miatt sok közös ismerősünk is van. Természetesen a pályán is elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot, így nem volt nehéz összecsiszolódni. Bár a téli szünet most rövidebb volt, szerencsére nagyon jó iramú meccseket játszottunk Spanyolországban, és úgy érzem, eredményes munkát végeztünk, felkészülten várjuk a tavaszi szezonrajtot, a győzelem a cél.