- Tavaly nyáron érkeztél Győrből a Puskás Akadémiára. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?

Sikeres félév van mögöttem, egy olyan csapatban játszhatok, amelyik előkelő helyet foglal el a tabellán. Sok munkát fektettem abba, hogy megháláljam a bizalmat és úgy érzem, sikerült egyénileg és csapatszinten is előre lépni. Remélem, hasonló lesz a folytatás is!

- A Mosonmagyaróvárral holtversenyben a legkevesebb gólt kaptátok a mezőnyben, mennyire tekinted ezt a saját sikerednek?

Egy nagyon jól felépített, szervezett védelmi tengelyben játszom. Ha röviden akarok válaszolni, azt mondanám, hogy sok gyakorlás és csapategység, ez a titka annak, hogy mindössze 17 gólt kaptunk ősszel.

- Gyorsan beilleszkedtél, az NB III-ban és a Youth League-ben is folyamatosan pályán vagy. Mi segített abban, hogy ilyen hamar megtaláld a helyed?

Elsősorban a csapattársak. Amikor ide igazoltam, nagyon kedvesen fogadtak, mindenki kérdezett, hogyan tud segíteni, ami nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet. 

- Miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt egy évben?

Két területet említenék, az egyik nem olyan látványos, de annál fontosabb dolog: az egyéni védekezés. Korábban belső védőt játszottam, most pedig szélső védőként lépek pályára. Nem olyan nagy a különbség, de van néhány részlet, amit meg kell változtatni, be kell építeni a tudásomba. A másik terület a játék építésében való részvétel. A szakmai stáb nagyon sokat segített, hogy ebben a kettőben előre lépjek. A Puskás Akadémia tökéletes környezet ahhoz, hogy egy játékos sokoldalúbbá, komplexebbé váljon, kiteljesedjen. A csapat által képviselt játékstílusban is egyre jobban otthon érzem magam, korábban számomra ismeretlen tartalékaimat, képességeimet is könnyebben ki tudom bontakoztatni ebben a közegben.

- Mit ad neked ez a kettős terhelés, hogy hazai és nemzetközi szinten is meg kell állnod a helyed?

Leginkább sok tapasztalatot. Nem terhelésként élem meg ezeket a plusz meccseket, hanem lehetőségként. Fizikailag természetesen jobban igénybe veszi az embert, ha két fronton is teljesítenie kell, de olyan terhet nem rak a vállamra, ami elrontaná azt az óriási élményt, hogy külföldi csapatok ellen léphetek pályára. Megtiszteltetés, hogy számítanak rám a Youth League sorozatban.

- Mire emlékszel vissza legszívesebben a Youth League-meccsekből?

Az összes mérkőzés fantasztikus élmény volt, és az, hogy idáig jutottunk, az tényleg csúcsteljesítmény. Két nagyon jó erőket képviselő, külföldi csapat ellen játszottunk kiélezett meccseket, amit jól mutat az is, hogy tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról. Az egész csapat mentális erősségét mutatja, hogy képesek voltunk elviselni ezt a kihívást és a magunk javára fordítottuk.

- Miben érzed a legnagyobb különbséget az NB III és a Youth League között?

Az NB III egy nagyon erős erős váltás volt a tavalyelőtti évemhez képest. Ebben a bajnokságban a rutinos játékosoktól tudok rengeteget tanulni, a Youth League-ban pedig kóstolót kapok a nemzetközi színvonalból. Intenzitásban mindenképpen érezhető a különbség, hiszen más országok legjobb, velem egykorú játékosaival mérhetem össze a tudásomat, olyanokkal, akiknek a jövőre nézve szintén komoly terveik vannak. Ez egy nehéz, de kiváló felmérője annak, hogy milyen szinten állok. Úgy érzem, hogy az NB III-as és a nemzetközi szereplés együtt tökéletesen szolgálja a fejlődésemet. 

- Néhány nap múlva a Sporting ellen léptek pályára, győzelem esetén történelmet írhattok. Egy ilyen meccsen mi dönthet: taktika, mentális erő vagy az apró részletek?

A taktika nagyon fontos, de leginkább a mentális rész lesz a döntő. Ugyanúgy kell játszanunk, mint bármelyik más csapat ellen és ha esetleg hosszabb ideig védekezésre leszünk kényszerítve, azt fegyelmezetten, egymást kisegítve kell megoldanunk. Ha egységes csapatként, végig koncentrálva játsszuk végig a mérkőzést, akkor sikerülhet a nagy terv.