Biztos, hogy rengeteg van, mégis, ha a legszebbet kérdezem, melyik pillanatot emeli ki az Akadémiával kapcsolatban?
Valóban nehéz kiragadni egyetlen élményt, mert tényleg nagyon sok megkapó emlékem van, már csak azért is, mert az elejétől láttam az Akadémia alakulását.  Ki gondolta volna a kezdetek kezdetén, hogy az U-alakú udvarház kertjének a helyén ilyen csodálatos kollégium épül majd a „semmiből”. Folyamatosan épül-szépül és mindezt én, aki már több mint tizenöt éve, a megyei harmadosztályú Felcsút SE működésétől kezdve kötődöm Felcsúthoz, nyomon tudom követni. Ha mégis egyetlen élményt említhetek, akkor a kollégiumavatást mondom. Amikor 2010-ben felszentelték a kollégiumot, az felemelő pillanat volt, nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem.
 

Két szövetségi kapitány, Csank János és Gellei Imre mellett dolgozott a válogatottnál, melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése?
Volt néhány, de legszívesebben az 1997-es finn–magyar világbajnoki selejtezőre gondolok. Hát, az valami óriási volt…! Már mindenki elkönyvelte, hogy a finnek nyernek hazai pályán, de a végén hatalmas potyagóllal ki tudtunk egyenlíteni, így lett 1–1, amivel csoportmásodikként végeztünk. Jöhetett a pótselejtező a jugoszlávokkal, de az már egy másik fejezet…
 

Ha a legkedvesebb klub kerül szóba, akár én is válaszolhatnék a kérdésre, és megkockáztatom, a Vasast mondaná.
Így van, a Vasast! Korábban a Vasas vízilabdakapusaként játszottam az ob I-ben. Orvosként 1973-ben nem akármilyen edző mellé kerültem a klubhoz. Baróti Lajos után dolgozhattam Illovszky Rudi bácsival és Kovács Ferenccel is. A kétezres évek elején volt egy időszak, amikor én biztos nem, de talán az akkori vezetőség sem látta az alagút végét. Éppen a másodosztályban szerepelt a Vasas, ekkor, Újpestre kerültem néhány esztendőre. Aztán visszamentem a Fáy utcába, hiszen a Vasas sírig tartó szerelem.
 

Ki volt a legkedvesebb betege az akadémisták közül?
Nem tudok egy valakit kiemelni és talán nem is lenne elegáns a többiekkel szemben. Nyilvánvalóan sok gyerekkel kerültem kapcsolatba, akikkel azóta is bensőséges és baráti a viszonyom. Ugyan közülük többen már nem akadémisták, de ha megkeresnek a Sportkórházban, akkor szívesen elbeszélgetek velük. 
 

Szakmai bravúr? Volt-e olyan sikeres műtéti beavatkozás, amire a mai napig büszke?
Szép csokrot lehetne összeállítani azokból, akiknek láttam a térdét belülről, az Akadémia alapítójától a felügyelőbizottsági elnökön át a Videoton tiszteletbeli elnökéig. Rengeteg futballistát kezeltem, de név szerint nem emelnék ki senkit, esetleg azt említhetem, hogy a térd hátsó keresztszalagjainál jelenleg korszerűnek tartott műtéti megoldásokat Magyarországon én kezdtem el először alkalmazni.
 

Mi a legszebb álma a magyar futballal és az Akadémiával kapcsolatban?
Olyan időszakban kezdtem el dolgozni, amikor magasan volt a magyar futball csillaga. Például az UEFA-kupában 1975-ben a Vasassal szoros meccset játszottunk a Johan Neeskensel és Johan Cruyffal felálló bombaerős Barcelona ellen, decemberben is negyvenezren voltak a Népstadionban. Ez kitörölhetetlen emlék. Azt kívánom a magyar futballnak, hogy verekedje vissza magát abba a felemelő környezetbe, ahova mindig is tartozott. Az Akadémia jó úton halad, már volt játékosunk, aki bemutatkozott a válogatottban és gólt is szerzett, kívánom, hogy legyenek további válogatottjaink és olyan futballistáink, akik külföldön is megállják a helyüket. Ami pedig a létesítményt illeti, a mi stadionunk kisebb csoda, gyöngyszem lesz. Már alig várom, hogy elkészüljön…!  

Melyik volt az eddigi legjobb születésnapi bulija?
Az idei volt a legszebb! Meglepetésszerűen jöttek a sportolói és politikusi körökből érkező vendégek, fogalmam sem volt arról, hogy a társaság hogyan verődött össze. Számomra az volt a legszebb ajándék, hogy megtiszteltek, ennél nagyobb ajándékot el sem tudtam volna képzelni.