Gyermekként az volt a legnagyobb álma, hogy egyszer a bátyjával játszhasson egy csapatban, a köztük lévő 9 év korkülönbség ellenére. Tibor a Honvédba vonult be katonának és ott sikerült együtt játszaniuk, még BEK mérkőzésen is. Érdekesség, hogy ebben az időben a Disztl fivérek (Disztl Péter a PAFC jelenlegi kapusedzője) is ott játszottak, így volt olyan mérkőzés, mikor két testvérpár egyszerre volt a pályán. A Honvédnál az NBI-es csapattal Magyar Kupát és bajnokságot nyert és a Vác FC is egy bajnoki aranyéremmel gazdagodott Tibor ottléte alatt. Aktív focista évei alatt sokszor megfordult a fejében, hogy később ő is edző lesz, de igazán csak a pályafutása vége felé foglalkozott komolyabban a kérdéssel.  Egykori edzője azt tanította neki, hogy mindig több lábon kell állni, így a 2001-ben elvégzett edzői tanfolyam mellett, a gépszerelői szakmát is elsajátította.  Nem bánta meg, hogy edző lett, mert úgy érzi, ez áll hozzá a legközelebb. Utánpótlásedzői pályafutását Siófokon kezdte, ott, ahol a fia is futballozott. A másik álma ebben az időszakban vált valóra, mikor a fiával megnyerték a bajnokságot 246/12 gólarányban, amelyből 106-ot Roland rúgott. Segítőedzőnk lánya, Sallai Nikolett is aktív sportoló és válogatott tag, csak ő labdajátéknak a kézilabdát választotta. Nikolett számára húzóerő bátyja céltudatossága és motiváltsága, de a legnagyobb példakép mindkettőjüknek az édesapjuk.