Lóránt Gyula, eredetileg Lipovics Gyulaként Kőszegen látta meg a napvilágot 1923. február 6-án. Tizenhat esztendősen kezdett el focizni a Kőszegi Sport Egyletben. Tehetségére felfigyelve hamar meghívót kapott az ifjúsági válogatottba. 1942-ben a Szombathelyi FC játékosaként az NB II-ből felkerültek az első osztályba, ahol egyből ezüstéremig jutottak.

Lóránt Gyula tablóképe, 1942-1943 (Lóránt-hagyaték/ Puskás Intézet)

1943-ban Nagyváradra került, ahol az 1940-es II. Bécsi döntés következtében a Magyarországhoz való visszacsatolás okán, 1944-ben magyar bajnokcsapat tagja lett. Ezt követően, rövid kitérőt tett a Nemzeti Vasas együttesében, majd 1945-ben visszatért Nagyváradra, immáron a román bajnokságba. 1946 és 1947 között Aradra szerződött, ahol az aradi ITA játékosa lett. Az újdonsült egyesületet 1945. április 18-án alapította a textiliparos Neumann báró Întreprinderii Textile Arad (ITA) néven. Lóránt leigazolásával a csapat nagyon korán, már az 1946/47-es idényben román bajnoki aranyat ünnepelhetett. 1951 és 1956 között a Honvéddal háromszor nyert bajnokságot (1952,1954,1955).

Lóránt Gyula immáron a Honvéd játékosaként a Kinizsi ellen (Lóránt-hagyaték/ Puskás Intézet)

Lóránt Gyula Honvéd-játékosként nyert 1954-es bajnoki "aranyérme" (Lóránt-hagyaték/ Puskás Intézet)

Az Aranycsapat hátvédjeként harminchétszer húzhatta magára a válogatott mezt amellyel, többek között olimpiai bajnoki győzelmet, világbajnoki ezüstérmet, illetve Európa Kupa-elsőséget ünnepelhetett. Edzőként is szép eredményeket ért el. Tizenkilenc év alatt több, mint tizenkét klubnál dolgozott. 1976-ban legnagyobb sikereként görög bajnok lett a PAOK Szalonikival.