Több mint százhatvan ifjú kárpátaljai futballista gyűlt össze a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa község sportpályáján, a Sándor István Sportakadémia névadóján, amelyen a Puskás Akadémia igazgatója, Takács Mihály miniszterelnöki tanácsadó mellett tiszteletét tette többek között Kövér László, az országgyűlés elnöke, Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Tilki Attila országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, Román István megyei kormánymegbízott és Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó is – s természetesen maga a névadó, Sándor István és családja is.

„Sándor István Kijevtől Győrig, a Puskás Akadémiától Sepsiszentgyörgyig mind játékosként, mind pálya- és vezetőedzőként komoly sikereket könyvelhetett el, így életpályája, munkássága példaként áll előttünk” – fogalmazott akadémiánk igazgatója, Takács Mihály, aki szerint a kárpátaljai sportszakemberről elnevezett tarpai akadémia fontos értékeket közvetít majd a helyi családok, sportolni vágyó fiatalok számára, már csupán a névadó szellemiségéből fakadóan is: „Céltudatosság, kitartás, szorgalom, alázat – mindig is ezek a személyiségjegyek jellemezték őt, nem véletlen, hogy nagy tiszteletnek örvend ezen a helyen. Sőt, egész családjára, ugyancsak futballista fiaiara és a családot összetartó feleségére is nagyrabecsüléssel tekintünk.”

Sándor István a kárpátaljai Csepe elnevezésű faluban született. Egészen 1989 őszéig hazája, Kárpátalja futballsikereiért dolgozott, ezt követően Magyarország több nagyvárosában is szolgálta a labdarúgást. 2018-ban a kárpátaljai magyar labdarúgó-válogatottal Londonban világbajnoki címet nyert. „Legyen a Sándor István Sportakadémia minden sportolója számára élő példa, hogy szorgalommal és kitartással egy kis településről is eljuthat bárki álmai megvalósításához” – olvasható a névadó életútját méltató emléktáblán, amelyet Sándor István és családja jelenlétében Kövér László és Takács Mihály leplezett le.

„Meghatódtam, sőt, megmondom őszintén, el is sírtam magam, amikor a tarpai akadémia névadójára érkeztem – mondta el Sándor István. – A torkom is ott maradt a szó, s azt mondtam, nem is érdemlem én ezt, hiszen sokan tettek sokat a fociért, de szerencsés vagyok, hogy engem választottak névadónak.” Sándor István továbbra is szakmailag szeretné segíteni a tarpai sportakadémia működését. Futballfilozófiáját ekképp fogalmazta meg: „Szeretném, ha a gyerekek megsejtenék, hogy a futball észjáték, sok mindent meg lehet tanítani, de a megfelelő gondolkodást nehéz. Gyakran fogom nekik mondani: Gyerekek, a fejetek mindig fent legyen! S azt is szeretném megtanítani nekik, hogy a futballélet nem mézből van, nem édes, hanem nagyon is kemény, olykor kegyetlen. Göröngyökön, nehézségeken át vezet az út, miközben sok mindennel meg kell küzdeni, így társakkal, valamint az ellenféllel is, aki azonban arra ösztönöz, hogy az ember jobb és jobb legyen. Nagyon sok munka, odaadás és szeretet kell a focihoz – ezt szeretném nekik megtanítani. Mert a futball nagyon hálás terület: aki valóban odaadással játssza, annak a foci meghálálja, ám annak, aki nem profi mentalitással áll hozzá, idővel keményen visszavág. Sok lemondással jár, de aki tisztességgel dolgozik, az megtanulja, hogyan küzdjön meg az életben bármivel.”