Két világ találkozásánál – tízéves a Pancho Aréna
Köszöntjük a makoveczi mesterművet az első jelentős jubileumán.
⏲ 2024-04-21
Éppen tíz évvel ezelőtt, 2014. április 21-én – az U17-es korosztály számára rendezett Puskás–Suzuki-kupa döntőjével, a Puskás Akadémia és a Real Madrid találkozójával – avattuk fel a világ legszebb és legkülönlegesebb futballstadionjai közé választott Pancho Arénát, amely az első „lélegzetvételétől” kezdve a Puskás Akadémia védjegyévé vált. Az első vázlatokat a magyar organikus építészet megteremtője, Makovecz Imre Kossuth-díjas építész rajzolta, s a munkát odaadta kidolgozásra a tanítványának, Dobrosi Tamásnak.
A makoveczi élő építészeti gondolkodás szerint az épületnek úgy kell kinéznie, mintha a falak a földből nőttek volna ki, a tető pedig az égből ereszkedett volna alá. Az épület maga két világ találkozásánál helyezkedik el, azon a vékony metszésvonalon, ahol mi, emberek létezünk – két lábbal a földön állva, de arcunkat és szívünket az ég felé fordítva. Egy Makovecz-épület mindig „templom”, mert mindaz, ami ott bennünket körbevesz, a szakrális egyfajta megnyilvánulása, leszüremkedés egy magasabb rendű szellemi világból – benne Isten képmásával találkozhatunk.
Az építész az alkotómunka során a Teremtő társává válik, akinek a kezében – önmagán túlmutatva – jelképpé növekszik a fa, a kő. A Teremtőt dicsőíti a Pancho Aréna tartószerkezébe belefoglalt 24 ezer köbméternyi beton, a tetőszerkezetet adó kétezer köbméternyi lucfenyő és a 13 ezer négyzetméternyi kőpala is. Dobrosi Tamás és mestere szerint az építészet sorsteremtés, s az építész feladata újra és újra ihletet adni az életnek. A föld mélyéből előbújó falak és a vitorlaként rájuk feszített tetők rengetegében emberi történetek íródnak. Ezek a teremtett terek hatnak ránk, lenyomatot hagynak bennünk, sorsokat látnak – és formálnak, inspirálnak.
Azt kívánjuk hát a Pancho Aréna 10. születésnapján, hogy futballkatedrálisunk legyen a legszebb emberi sorsok teremtésének színtere és ösztönzője. Isten éltesse a Pancho Arénát!