Mikor és hogy kezdődött a foci az életedben?

Óvodában, már kiscsoportos koromban látszott, hogy az átlagnál jobban érzem a labdát. Amikor lehetett, mindig ment a focizás. Kisgyermekként már szerettem hangoztatni, hogy én focista leszek egy nap. A család támogatott mindenben, így kerültem előbb a Pécsi Góliát egyesülethez, majd a Pécsi MFC korosztályos csapataihoz. Innentől kezdve minden szabadidőmet a futball tette ki, tornáról tornára jártunk hétvégenként. Szépen végigjártam a ranglétrát és bekerültem az U15-ös válogatottba.

Hogy kerültél Budapestre az MTK-hoz?

A Bozsik-program „Régiókon keresztül” elnevezésű kiválasztóján szúrtak ki maguknak. A próbajátékon és a felméréseken megfeleltem, így az MTK szerződést kínált, én pedig Budapestre költöztem. Nehéz volt ilyen fiatalon kiszakadni a családi fészekből, de meg kellett tanulnom távol az otthonomtól, egyedül gondoskodni magamról. Egy év után házon belül átkerültem Agárdra, a Sándor Károly Akadémiára, ahol két éven keresztül tanultam a labdarúgás csínját-bínját. Mindig valami védelemmel kapcsolatos feladatot kaptam. Egészen fiatal koromban játszottam jobb oldali védőként, háromvédős rendszerben belső védőként, aztán védekező középpályásként is egy ideig. Ez így alakult.

Mikor érkezett a megkeresés az angol harmadosztályból?  

Nagy előnnyel megnyertük az U17-U19-es bajnokságot. Kicsit ugorva az időben tudni érdemes, hogy a mi, 91’-es korosztályunkból az összes játékos minimum NB I-es játékos lett. Amikor kijártuk az „iskolát”, választás elé állítottak bennünket. Vagy az MTK NB II-es csapatában folytatjuk, vagy az angol harmadosztályban az Oldhamnél. Végül a külföldi utat tartottuk a legjobb áthidaló állomásnak az ifi és a felnőtt futball között, így a legjobb játékosokkal együtt átigazoltunk a szigetországba.

Fodor Ferenc a PAFC ausztriai edzőtáborában (Fotó: puskasakademia.hu/Rédl Dávid)

Milyen körülmények között jöttél haza? Hogy alakult az itthoni pályafutásod?

Nemcsak Magyarországra, hanem egészen pontosan Pécsre tértem haza. Akkor éppen NB II-es volt a csapat, de sikerült kiharcolnunk a feljutást. Egy évet aztán a Kozármislenyben játszottam, ahol a nehéz körülmények ellenére ezüstérmesek lettünk a másodosztályban. Majd vissza a PMFC-hez, ahol már folyamatosan játéklehetőséget kaptam az NB I-ben.  Korábbi edzőm, Márton Gábor vette át az együttest, aminek köszönhetően elindultunk felfelé a tabellán. Rengeteget köszönhetek neki, sokat fejlődtem a kezei között. Miután lejárt a szerződésem, több helyről is érdeklődtek utánam, de Nyíregyházát választottam. Sokat számított, hogy nagyon szerettek volna a csapatban látni, még Pécsre is lejöttek velem tárgyalni. Hasznos tapasztalatokkal szolgált számomra az elmúlt egy év is, megtanultam komoly nyomás alatt játszani, hiszen folyamatosan a fejünk felett lógott Damoklész kardja.

Az életednek van egy másik fele is a labdarúgás mellett. Hamarosan végzel a jogon.

Elsős gimnazista voltam, amikor a fővárosba kerültem az MTK-hoz. A másodikat már Agárdon kezdtem, itt két évet húztam le a suliból. Végzős koromban kerültem ki Angliába, ahol magántanulóként jutottam el az érettségiig. Ez komoly önfegyelmet kívánt, egyedül végigrágni magam a leckéken töriből, irodalomból, nem is beszélve a matekról. Óriási szerencsém van ilyen szempontból, hogy édesanyám matematika tanár, mert így az interneten keresztül fel tudott készíteni a vizsgára. Édesapám is mindenben támogatott, nélküle sehol sem lennék. Az érettségi után egy fél évet hagytam csak ki a tanulmányaimból, majd mikor hazakerültem Pécsre, jelentkeztem a jogra. A futball egy csodálatos játék, fantasztikus dolog, hogy az ember ezzel foglalkozhat, de tudni kell, hogy mindez nagyon rövid ideig tart. Ráadásul, ha megsérül az ember, még hamarabb vége szakadhat az egésznek. Gondolnia kell az embernek a pályafutása utáni időszakra is, én így készítem elő a jövőmet. Persze ha tehetném, egész életemben fociznék, de sajnos ez nem így van, az életnek nem ez a rendje. A kezdet nagyon nehéz volt, de most már látom az alagút végét, hiszen egy évem van hátra az ötből. Nem tudom még, hogy a pályafutásom után a jog mely területén fogok elhelyezkedni, kíváncsian várom, hogy a futball és a jog párosa mit hoz majd az életemben.