Puskás, a XX. század gólvágója

Puskás Ferenc világmárka, s ennek a márkának a Puskás–Suzuki-kupának otthont adó, a legendás tízesről elnevezett felcsúti futballakadémia is a részese. Névadónk, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója 1927. április 1-jén született Budapesten. Családja 1929-ben költözött Kispestre, ahol édesapja félprofi szerződést kapott a helyi klubnál, először mint labdarúgó, később mint edző. „Öcsi” a kölyökcsapatnál kezdett el játszani, majd mindössze 16 évesen bemutatkozott a felnőttek között is – a kispesti csapatból lett Honvéd az ’50-es évek sztáralakulataként, Puskás vezérletével ötször nyerte meg hazája bajnokságát. Puskás az 1947/1948-as idényben érte el karrierjének legtöbb gólját: 32 mérkőzésen 50-szer talált be a kapuba. 1945-ben, a világháború utáni sportélet újraindulásakor bemutatkozott a nemzeti csapatban is. 1950-ben lett a válogatott csapatkapitánya, vele az élen az Aranycsapat 1952-ben, Helsinkiben megnyerte az olimpiát, 1953-ban az Európa-kupát, s az évszázad mérkőzésén a londoni Wembleyben több mint százezer szurkoló előtt 6:3-ra legyőzte a hazai pályán kilencven éve veretlen angol nemzeti tizenegyet, ám Puskásék az 1954-es világbajnoki döntőről „csupán” az ezüsttel térhettek haza.

Az addig ünnepelt játékos a Honvéd 1956-os BEK-meccsei és az otthonról letiltott dél-amerikai túrája után nem játszhatott többé hazájában. A sikeres pályafutást a kommunista rendszer egy tollvonással áthúzta, a Puskás nevet meg sem lehetett említeni a sajtóban. Ám 1958-ban, 31 évesen szerződtette a Real Madrid. A spanyolok hamar megszerették őt, elnevezték Panchónak. A királyiak színeiben Puskás elképesztő sikereket élhetett meg: 372 meccsen 324 gólt lőtt, a spanyol bajnokság gólkirályaként négyszer érdemelte ki a Pichichi-trófeát. Az 1960-as Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntő 7–3-as győzelméből négy találatot jegyezhettek a neve mellé. A királyi gárdával hat bajnoki címet nyert, háromszoros BEK-győztes, egyszeres spanyol kupagyőztes és egyszeres világkupagyőztes lett. Játékos-pályafutása után edzőként bejárta a világot: huszonöt éves karrierje alatt dolgozott Kanadában, Chilében, Paraguayban, Szaúd-Arábiában, Görögországban, Egyiptomban, Ausztráliában, Spanyolországban. A görög klubfutball egyik legnagyobb edzői sikere az övé: 1971-ben bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjébe a Panathinaikosszal. A demokratikus változások után tért vissza Magyarországra, 1993-ban a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett – hazájában fejezhette hát be karrierjét.

A fényképek a Puskás Intézet tulajdonai.